Mint arról már korábban hírt adtam, a forgatókönyv elkészült és már a korrekciós időszakban járunk. Emellett viszont az embert esténként elfogja a kreativitás és egy újabb plakát megoldást sikerült összehozni.
Szavazzatok, hogy melyik irányba menjünk tovább grafikailag.
A korábbi verzió:
Az új verzió:
Kell, hogy írjak róla, mert még nem tettem meg. A Chelsea duplázott. 105 éves története során először. Megnyerte a bajnokságot (Premier League gólrekorddal, azaz 103 találattal) és az FA-Cup-ot is, amit a Portmouth legyőzősével hódított el. Sőt, a bajnokság gólkirályi címét is egy Kékek futballista nyerte meg: Didier Drogba!
Gratulálok a csapatnak, a szakmai stábnak!
A hírhez viszont kapcsolódik egy kis bulvár kitekintés is, ha már szép ünnepet ülünk meg.
Az, hogy én szurkoló vagyok, egy dolog, de jó érzés egy olyan illusztris, a filmkészítésben és a zeneiparban sikert, sikerre halmozó társaság tagja lenni, amelynek tagjainak a nevét alant olvashatjátok:
Lord Richard Attenborough
Renee Zellweger
Michael Caine
Tara Reid
Guy Ritchie
Owen Wilson
Will Ferrell
Bryan Adams
Madonna
Jimmy Page
Dave Gahan
Billy Idol
Busta Rhymes
Danii Minogue
Geri Halliwell
Paul Oakenfold
Boris Becker
Peter Crouch (ez azért érdekes!)
Bill Clinton
Előre szólok, hogy ez a film 18 éven felülieknek sem lesz könnyű kaland, ezért arra kérek minden felelősségteljes embert, hogy a maga és mások érdekében is csak kizárólag kemény idegzetűek nézzék meg!!!
A fenti figyelmeztetés ne tévesszen meg senkit. A film annyira nem jó, ellenben annyira kegyetlen. A címét nem is fordítom le, nézzetek utána ti és mindent megértetek.
Egy olyan orvosról szól, aki egyedül él, utálja az embereket, a tartsunk össze szállóigét másképp értelmezi, ezért inkább sebészeti célokra használja a humánokat egy olyan beavatkozás céljából, amit elképzelni sem könnyű, nem hogy ezt kivitelezni. A másfél órás alkotás nem tobzódik vérben és belekben, de a hangulata és a meg nem mutatott, csak éppen képileg jelzett erőszakosságnak és elmebajnak a prezentálása maga a borzalom. Egy olyan világba csöppenünk, amit még álmainkban sem gondoltunk volna és ami a legszörnyűbb, de mint kritikus kötelességem leírni: nagyon színvonalas filmkészítésnek lehetünk tanúi, ami alatt a steril környezet és a lelki, fizikai megrázkódtatások közti egyensúly bemutatását értem. Az orvos háza, a maga műtőben elvárt tisztaságával és az áldozatok emberi szennyével keresztezve egy olyan hangulatot teremt, amelyből szabadulni nem lehet, nem könnyű. Ugyan a szűkreszabott büdzsé meglátszik a filmen (ahogy a stáblistán is kiderül, hogy egy ember több feladatot is magára vállalt), hiszen majdnem egy helyszínen játszódik, kevés szereplővel. A színészek közül egy ember emelhető ki, az orvost játszó Dieter Laser, aki egy új gonoszt teremtett meg Dr. Heiter figurájával. Alakítása magasan a mezőny fölött említendő, mert a a többiek kellően hisztérikusan, de egyben idegesítően kezelik a karakterüket és nem törődtek azzal, hogy árnyaltabban mutassák be a szerepük szerint rájuk bízott áldozat bemutatását.
A filmet csak a műfaj (habár ilyen alkotás még nem készült) rajongóinak ajánlom, a többiek messze kerüljék el, mert álmatlan éjszakákat okozhat. A végén csak azért fohászkodtam, nehogy kiírják, hogy igaz történet alapján. Nálam 5/10, mert ugyan az ötlet felkavaró, eredeti(nek mondható), mégsem sikerült úgy megoldani, hogy maradandó legyen. A folytatás pedig már készülőben...azt kell mondjam, hogy sajnos, mert erre a filmre igazából nincsen szükség manapság.
Tudom, tudom, régi film, de akkor is most jutottam el oda, hogy írjak róla, na.
Szóval a posztapokaliptikus filmek újra aranyorukat kezdik élni, ami persze nem baj, de nem jó látni, hogy a világnak vége van, ebben a két évben már nem is tudom hányadszor. Volt egy hosszú utunk az óceánig és most megint van egy hosszú utunk egy könyvvel a kezünkben. Mi is lehetne más, mint a világ legsikeresebb best sellere, a ....... Nem írom le, mert kitalálható, ha viszont nem tudod miről van szó, akkor nem akarom elárulni. A történet szerint a Denzel Washington által alakított vándor védelmezi a könyvet, amit el kell juttatnia nyugatra. Útközben belebotlik Gary Oldman-be, aki nagyon szeretné elolvasni azt, ami hősünk birtokában van. A film végig nagyon eltalált hangulatban mutatja be azt, ami várható, ha így élünk tovább, de mégsem köt le. Nem is tudom, hányszor kaptam magam azon, hogy lecsúsztam már a székben, mert annyira unatkoztam. Háromszor biztosan, mert vannak üresjáratok, amelyek arra szolgáltak volna, hogy a történet drámaiságát alátámasszák, de olyan szárazan és néhol erőltetetten sikerült megoldani, hogy kellemetlen, de csalódottan kellett felsóhajtanom. Az akciójelenetek viszont eltaláltak és azért szenvedtem végig az erkölcsi mondanivalóval bírni akaró jeleneteket, hogy azokat lássam. A nagyon szépen fényképezett, jól vágott, megkomponált szcénákról csak pozitívan tudok írni, ahogy a színészi hozzáállásról is. Mindenki hozza a formáját, amit tud, senkiben nem lehet csalódni, csak a rendezésben és a forgatókönyvben. Nincsen kellően kidolgozva a könyv fontossága, értéke és csak egyszer hangzik el miért is olyan fontos, pedig nem lenne a szájbarágós kategória, ha még gyúrtak volna erre egy cseppet. A végkifejlet és a csattanó remek, igaz, kiszámítható, de akkor is tetszetős, ahogy a zene is az. Kellően segíti a történet alakulását, nincsenek benne erőltetett, patetikus szólamok, ami nagyon dícséretes. Inkább az eletronikus vonal a jellemző, de remek egyensúlyban adagolva.
Aki szereti ezeket a típúsú filmeket, nem fog csalódni, de nem is lesz az első, aki DVD-n vagy Blue Ray-en meg akarja szerezni majd, hacsak nem a technikai megoldások miatt. A Hughes testvérek-ről számomra kiderült, hogy rendes iparosok, mindig kemény témához nyúlnak, de annyira még nem bátrak, hogy igazi gyöngyszemet hozzanak létre. Éppen ezért nálam a film 6/10, de ne adják fel, mert ez a film nem fogja a süllyesztőben végezni, csak mire eljön a világvége, addigra nem fogunk rá emlékezni. Ámen!
Régebben írtam már erről, amit itt olvashattok. Jeleztem, hogy van még hátra néhány epizód és csak azután alkotok teljes véleményt. Nos, a pillanat eljött, végeztem mind a 24 résszel. Mondhatnám, hogy mind a 192 epizóddal, így magával a sorozattal is. Amennyire halványlott a minőségi emelkedés a 6-7 évadban, annyira sikerült visszahozni a "miért nincs még egy évad?" érzést a 8. évad 17. epizódjáig. Addig minden rendben van. A néhol már erőltetett csavarok mégsem zavaróak, várod, hogy mi lesz. Igaz, már nem csak azért, mert a történet érdekel, hanem azért, mert az nyugtalanít, hogyan is végződik majd a sikeres sorozat. Úgy, ahogy gondoltam. Rendkívül patetikusan, de szerencsére nem nyálasan (itt most nem ugyanaz a kettő). A zenei aláfestés minden epizódban egyre harsányabb, jelezve a végét egy korszaknak, míg el nem jutunk oda, ahova kell: Jack Bauer kalandjainak a végéhez. Ezt sugallják az alkotók és a lezárás is arra engedt következtetni, ráadásul semmilyen utalást nem találtam az ellenkezőjére. Nem írom le, természetesen a végkifejletet, mert megígértem és spoiler nélkül nem is lehet, de nem nehéz kitalálni. A baj, hogy az alapkoncepcióhoz ragaszkodva (azaz, egy évad 24 epizódból áll) sajnos a készítők nem tudták feszesebbre venni a tempót, így a saját csapdájukba estek. Nem, annyira bizonyosan nem, hogy leírjuk őket, mert bármelyik, azonos témájú mostani szériával felvenné a versenyt, de elfáradtak. Érződik, ahogy mi is, valljuk be. Elég volt ennyi és nem is baj, hogy véget ír, hiszen így a filmes piedesztára emelkedhet és nem úgy gondolunk majd rá, mint egy kiválóan induló, de bukott koncepcióra. Megtették a kreátorok, amit kell, bezárták a kincses dobozt és maguknál tartják a kulcsot, hogy majd, ha eljön az ideje, akkor újra valami olyannal ajándékozzanak meg, ami hajnalig tartó képernyőbámulást, rengeteg letöltést és egyfajta függőséget okoz. A filmes oldalakon persze megjelennek olyan hírek, miszerint a széria majd egy mozifilmben ölt testet újra, de a Maffiózók moziba kerülésének híre óta nem kecsegtet nagy reménnyel ez az információ, hiszen az sem jött össze...még.
Visszakanyarodva tehát: az egész sorozat maga 9/10, míg a 8., egyben befejező évad nálam 7/10.
Köszönjük az egész stábnak az telt majd 10 évet, a kitartást, a szórakozást és mindent, amit ez a sorozat adott!
Thank for the whole crew for these almost 10 years, the endurance, the entertaining and everything what this serial gave us!
Én is benne lehetnék a South Park-ban, ezzel a karakterrel. A neve Vic és sohasem úgy nézi a dolgokat, ahogy vannak, de mindig ő a legnyugodtabb (as me in the last peroid - 5 years of my life) és bármi is történjék, neki mindig jó napja van!
A képre kattintva eléred a szerkesztő oldalt.
Végre valami nagyon kellemes élmény is ért. Maga a film megtekintésének körülményei is rendben voltak, de ami a lényeg, az maga a film. Egy igazi üdítő élmény tele olyan elemekkel, amelyek miatt nem tudtam felkelni a kanapéról még egy percre sem (na jó, bezárni a hálószoba ablakot, mert hiába van május, késő őszies az idő), mert lekötött. Egy igaz történetről van szó, amelyet animációs technikával alkottak meg. A sztoriról nem írok, mert röviden leírhatatlan, de a megvalósítás egyértelműen csillagos ötös. Na, álljunk meg! Ez most nem egy 3D-s csoda, hanem egy olyan 2D-s, rajzolt film, amelyben érvényesülnek a karakterek, megjelenik a tragédia, a komédia, néha legörbül a szád széle, néha nevetni kezdesz. Olyan, mint az élet, merthogy egy életről szól. Olyan világokba, kultúrákba kaphatsz betekintést, amit eddig nem ismertél vagy ha igen, nekem hitelesen adja vissza azt, amit emberektől hallottam vagy magam is tapasztaltam. Egy világon és egy életen átívelő rajzot kapsz a társadalomról, és ha jobban belegondolok, még akár saját magamról is. Ami szimpatikus, hogy a főszereplő, aki egyben a mesélő is, nem teljesen pozitív, nem is negatív, egész egyszerűen egy ember. Olyan, mint te vagy én. Ettől életszagú az egész, kicsivel több, mint másfél óra. Azt mondom, hogy kihagyhatatlan. Mindenkinek ajánlom, mert ha a komolysága miatt, vagy a humora miatt vagy a hangulata miatt, de megtalálhatsz benne mindent, ami téged érdekel. Nálam 9/10.
Köszönöm a nézőtársamnak, hogy jó filmet választott. Mi a következő?
A filmplakátokon általában fel szokták tüntetni azoknak az embereknek a korábbi munkáit, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy meg akarjuk-e nézni vagy sem a soron következő alkotást. Ez jelen esetben is így van. A filmet a Fűrész IV., V. és VI. részek írói követték el, ami bizony nem egy főnyereménynek megfelelő hivatkozás. Ha még az első rész írói lettek volna, akkor nagy várakozások előzték volna meg részemről, de ebben az esetben sajnos nem ez történt. Igazam lett, megint csak sajnos.
A szegény munkás betör a házba, amin dolgozik, hogy kihúzza a családját a bajból, majd miközben éppen végzi a "munkáját", kiderül, hogy nincsen egyedül, mert valaki a házban ólálkodik. Hogy mit akar, illetve miért teszi, amit tesz, nem derül ki, csak annyi, hogy soha nem öl meg mindenkit, hanem egy embert hátrahagy csalinak. Most mindenki azt hihetné, hogy mennyire mocsok dolog a részemről spoilerekkel elárasztani egy kritikát, de nem tettem, majd rájöttök. Ahogy minden filmnél, amit egy producer elolvas és fantáziát lát benne, az ötlet rendben van. Ez erre a filmre is igaz, de ami zavaró, hogy amíg a kiváló Fűrész I. igazi csattanóval, kimondott motivációval, igazi értelemmel bírt, addig itt inkább, mint a már említett film folytatásaiban a nyers erőszak és a különböző halálnemek voltak a főszereplők. Nem lenne ezzel semmi gond, de nincsen kapaszkodó, ami miatt várnám a folytatást, hogy kiderüljön a motiváció. Ami az igazán jó, ilyen típusú filmekben működik, az itt nem, de ennek egyszerű oka lehet: elfelejtették egy ilyen alkotás forgatókönyvének a legfontosabb elemét: a gyilkos személyiségének kidolgozását. Nagy baj, mert az embereket ez érdekli elsősorban. Sok minden hiányzik a filmből, aztán a stáblista utáni jelenet után az ember rájön: ennek is lesz folytatása. mert hogy kellene, sok kiskapu nyitva maradt. Én inkább egy filmben sűrítettem volna össze mindent és akkor talán jobban szórakoztam volna. Nálam, a különböző csapdák miatt (ebben nem fogsz csalódni), de csakis azért: 5/10.
Nevek, arcok, helyek...énekli Charlie a slágerben. Névtelenek, arctalanok, egy hely...énekelhetné George A. Romero a film betétdalát és ezzel el is zengné nekünk a film lényegét. A zombik már uralják a bolygót, a tényleg életben maradtak egy szigeten találnak menedéket, ahol viszont nem szívesen látják az idegeneket, sőt belső viszályok is akadnak a lakók között. Egy kis Legyek ura utánérzés. Aztán a szárazföldről jönnek emberek, akik ott akarnak letelepedni, ahol úgy tűnik, nem kellene. Ennyi a történet, miközben mindenkinél puska van és a napi rutinhoz hozzátartozik egy kis zombiirtás is. Az alapötlet, miszerint ha már legyőzni nem tudják az élőhalottakat, akkor vegyék rá őket arra, hogy ne emberi húst zabáljanak, ígértesenek tűnt, de alapvetően ennyi a kreativitás a filmben. Rengeteg áthallás van más alkotásokból, mint az Alkonyattól Pirkadatig és a Zombieland karakterei, régi westernek konfliktusai. Nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen Tarantino is lopkod innen-onnan, de a horror atyja elvesztette az ihletet. A színészek mindegyike ripacskodik, nincsen egy igazi, szerethető valaki, akivel szívesen azonosulnánk, minden fordulat kiszámítható, minden dialógus elcsépelt. Nem tudom, hogy ez a film miért készült el, de van egy olyan sejtésem, hogy csak azért, amiért a Mártix folytatások: pénzért. Egy olyan embertől, aki 1968 óta foglalkozik a zombimítosszal (tulajdonképpen ő teremtette meg) sokkal, de sokkal többet várnék el, mert kezd eljutni oda, ahova nem szívesen tartanak a nagyvászont már meghódított rendezők: a televízió képernyőjére. Ez a film viszont pont, vagy még oda sem való. Nálam 4/10.
Ha az ember filmekkel foglalkozik, akkor óhatatlanul is megérinti a készítés folyamata is. Erre az útra léptem rá én is és ronda dolog úgy írni valamiről, hogy nem olvashatjátok, köszönhetően a manapság divatos bizalomfaktornak, de szeretném bejelenteni, hogy az Ötösfogat című filmtervem első, végleges forgatókönyve elkészült és a javitások időszaka jön. A történet megvan, az elképzelések, amelyekben nem kötök kompromisszumot, jelölve vannak, így indulhat a foltozgatás.
Egy kis kedvcsináló, az első poszter ötlet (nem létező nevek a stáblistán, csak a látvány miatt vannak ott, remélem nem baj):
Csak Van! A zenekar, akik feltörnek, ledöntenek korlátokat a stílusok között és remélhetőleg ők lesznek a Zenekar! A Megasztárban 44 másodperc elég volt, hogy a zsűri erre rájöjjön!!! Go Csak van! Még angolul is jó nevet találtam ki nektek: Just One Nack! :-)
Nem azért nem írtam még róla, mert nem láttam, hanem azért, mert egy olyan filmnek tűnt, amelyre oda kell figyelni és meg kell emészteni. A megtekintése után elfogott egy érzés, ami nem engedett el azóta sem, ha rágondolok: alvás. Lehet, hogy a posztapokaliptikus dráma műfaja jó ötlet valaki szerint, de engem nem győzött meg arról, hogy sok ilyen filmet kellene forgatni. Nem kellemes érzés a vászon előtt bólogtani, miszerint: igen, ez lehet a jövőnk. A film nem szól majdnemhogy másról mint egy apa megy a fiával a part felé, mert ott jobb lesz. Néha történik ez meg az, de alapvetően semmi. Ezt persze mind lassan. Amikor először pillantottam rá az órára, abban a reményben, hogy mindjárt vége, csalódott lettem. Még csak 20 perc telt el. Na, de itt jön el a pillanat, hogy leírjam: a film hatással van az emberre. Először tényleg rossznak, unlamasnak gondolod, aztán másnap elmész zuhanyozni, reggelizel, fogat mosol, munkába mész, este az ágyadba fekszel. Miután a napi rutinoddal végeztél rájössz: a filmben ezek a dolgok eltűntek. Nem adatik meg az embereknek. Nyomor, közöny, túlélés, nem törődömség, az emberség totális elvesztése. Az állandó szürke szűrőzés (kivéve a flashback-ekben), a lassú zene (Nick Cave és Warren Ellis is dolgozott rajta) egyre nyomasztóbb hangulatot okoztak nekem. Ez a film sem DVD-n, sem a moziban nem élvezhető, hanem elgondolkodtató. Nem azért készült, hogy szórakoztasson, hanem azért, mert gondolkodásra akar késztetni. A fiú könnyebben veszi az akadályokat, mint az apja, aminek az oka, hogy ő nem tudja, mit is veszített el, ő ebbe a világba született. Az apa személyén keresztül érezzük, látjuk azt, hogy mennyire nehéz feldolgozni, ha volt valamid, életed és a léttel járó boldogságot veszted el. Ennyire egyhangú és kíméletlen lehet a világvége. Nem is a kiégett, erdők, sivár, színtelen világ az elszomorító, hanem az, hogy megszűnik az emberi összefogás, törődés, odafigyelés. Az önző, egyéni érdekek törnek utat, ahelyett, hogy az összefogás győzedelmeskedne. Félelmetes és fájó a gondolat, hogy ilyenek leszünk vagy már vagyunk is. Egy játékfilmbe oltott pszeudó dokumentumfilmet néztem meg. Nem a kedvencem, mert hihető, hiteles és a világ mostani állása szerint elképzelhető. Nálam 8/10. (Nem egy könnyű, szájbarágós, akciódús film, de egyszer meg kell néznie mindenkinek és várni kell, amíg feldolgozod.)
Igaz, nem a legújabb film, de ami késik nem múlik, itt a kritika.
Joel Silver és a Wachowski testvérek, James McTeigue-gel úgy gondolták, hogy az együttműködés volt annyira sikeres eddig (V for vendetta), hogy nem válnak el útjaik. Ezért aztán belefogtak még egy projektbe, ami természetesen nem egy saját ötlet, hanem egy feldolgozásra már régen váró történet megvalósítása lett. Ebből született a Ninja Assassin. Bármennyire is félve ültem le megnézni a filmet, bennem volt az érzés, miszerint annyira nem lehet rossz, ha csak azt kapom, ami a trailerben megmutatkozott. Nem csalódtam. Felidézte számomra az Amerikai Ninja életérzést (ninjákról régen készült film, ebben ez értelemben gondolom) ami, valljuk be senki életéből nem maradt ki, az azóta már masszív B sztárrá váló Michael Dudikoff-al a főszerepben.
Ez a film a brutalitás felé vette az irányt, a történet komplexitását háttérbe szorítva. (nem mintha nagyon bonyolult lenne a forgatókönyv). Áldottam az eget, hogy a sztorivezetés nem lineáris, mert különben egy eposz hosszúságú alkotást kaptunk volna, ami senkinek nem nyerte volna el a tetszését, így viszont azt kell mondjam, hogy megérte végignézni az egész filmen átívelő öldöklést, mert hogy ez történik. Nincs megállás, csak kapkodtam a fejem ide-oda a fröcsögő vér, kiontott belek, levágott fejek látványától. Nagyon szépen kidolgozták az akciójeleneteket, nem fektettek nagy hangsúlyt a dialógusokra, a magyarázatra. Amit kapunk, az egy hamisítatlan, igazi ninja akciófilm, kellő misztikummal és elfogadott motivációval a főhős részéről.
Nem nagy, de kis taps jár az alkotóknak, mert szórakoztatásból jelesre vizsgáztak. Ebben a filmben nem szabad a mély mondanivalót keresni. Az egyetlen dolgunk, hogy élvezzük. Nálam 6/10.
A Spartacus bejegyzéshez írtam még, mert az első évad végéhez értem.
Egy kis nézegetni való azért mára is akad. Ha rákattintasz, akkor nagyobb felbontásban is láthatod:
Van egy Kevin Smith nevű alak, aki igazán jó filmekkel kényeztetett minket. Igaz, voltak melléfogásai is, de alapvetően egy olyan rendező, akit bírunk. Sőt, még színészként is megkedveltük a Die Hard negyedik felvonásában, ahol, állítása szerinti példaképével, Bruce Willis-sel játszott együtt. Mindig is álma volt, hogy valamilyen szakmai kapcsolat legyen köztük, így, gondolom addig mondogatta a tar akciósztárnak, hogy rendezni akarja őt, mire az belement. Nem is döntött rosszul. A Cop Out (nem vagyok hajlandó leírni a magyar címét) egy kellemes meglepetés azoknak, akik leírták az akciófilm humorral vegyítve műfaját a Halálos fegyver óta. Bruce Willis nemcsak, hogy hozza a tőle megszokott kemény zsarut, de még ki is figurázza saját magát, pláne nem ripacs módon, ami nagyon szimpatikus. Sok színész esik abba a hibába, ha komédiáról van szó, hogy túljátsza a szerepét. Ez néhol Tracy Morgan-re is igaz, de itt kell a kis túljátszás. Remek párost alkotnak, kisebb hibákkal. Például nem nagyon hiszem el, hogy két ilyen rendőr már majd egy évtizede társai egymásnak, de a páros nem idegesítő. Igaz, nem főnyeremény, de elmegy. A történetről írni vétek lenne, de annyi legyen elég, hogy: két zsaru, latin gettó banda, baseball kártya, esküvő, megcsalás (?) és Jason Lee (megint kicsit negatívban nyomja, ahogy a Clerks 2-ben is) és Seann William Scott. Ne gondold azt, hogy felesleges időtöltés. Arra pont kíváló, hogy a régi buddy filmek helyett, amelyeket levennéd a polcról, hogy unalmas óráidat eltöltsd, ezt a filmet nézd meg. Érdemes. Vicces, akciósdús. Persze középkategória, de azért készült, hogy szórakoztasson. Elvégzi a feladatát. Mindenkinek ajánlom, aki éppen nem tud magával mit kezdeni, akar egy vidám másfél órát és játszani akar egy játékot: Hány Bruce Willis film kerül kiparodizálásra? (Én megsúgom, kettőt biztosan tudok!) Kevin Smith hullámzóan teljesít, de ez a könnyed filmes esszé egy 6/10-zel átment a vizsgán.
Egyik ismerősöm azt emlegette a minap, hogy minden post után egyből meg akarja nézni a filmet, amiről írtam. Ez azért lehet így, mert az utóbbi időkben egyre több a jó film. Kevés a csalódás. A jég viszont egyszer megtörik, ahogy ebben az esetben is. Nagy várakozás előzte meg a Vertigo képregény filmes adaptációját. A reklámkampány majd mindenkiben egy új kult akciófilm prekoncepcióját alkotta meg. Ha hírt láttam róla, egyből elolvastam és nagyon vártam, hogy megnézhessem a filmet. Az, hogy Joel Silver, Akiva Goldsman mint producerek és Peter Berg, mint író is közreműködött az alkotói folyamatban minden rossz érzésemet, ha voltak egyáltalán, elüldözte. Sajnos a remények szertefoszlottak, mert csak egy közepes akciófilmet kaptam, semmi kult nincsen benne, annyit leszámítva, hogy Chris Evans próbálja hozni a vicces figurát és rá nem is lehet panasz, ahogy a többi színészre, Jeffrey Dean Morgan-re, Colombus Short-ra, Zoe Saldana-ra, a nagyon eltűnt és újra felbukkant Jason Patric-ra (nagyon jó az indiai akkcentusa) és a többiekre sem, mert tisztességesen mondják fel a szöveget, ugranak, kúsznak, másznak, megtesznek mindent a sikerért, a szórakoztatásért, de mégsem működik. A forgatókönyvvel vannak nagy hibák, a jelenetek össze vannak csapva, a dialógusok annyira kemények akarnak lenni, hogy már röhejesek, ahogy az előre kiszámítható fordulatok is. Azért vagyok dühös, mert ebből az alapanyagból egy nagyon kellemes filmet lehetett volna készíteni, de nem ez történt. Persze vannak pozitívumok is. Például a zene választás rendben van, élvezhető a soundtrack, még egy kis irónia is belefért - egy dalra gondolok, ami jó aláfestője a filmnek. Aztán, ami még kiemelhető, hogy az akciójelenetek tisztességen lettek mind rögzítve, mind koreografálva és a fináléra kitalált valami, öteletes a repülővel, motorral. A végestáb eleje után van még egy kis meglepetés, ami vicces és tényleg msolyogtam.
Ez egy tipikus esete annak, hogyha egy ügyesebb rendező, akár Peter Berg dirigálta volna a filmet, akkor biztos, hogy egy vagy több ponttal többet adtam volna rá, mert biztos vagyok benne, hogy jobban sikerült volna, de így sajnos csak 5/10. Azért, mert nagyot csalódtam, pedig nagyon vártam.
A nap csaja, akiről már volt szó:
Nekem bejön. Egy, az 1970-es években készült második világháborús film poszterének a világát idézné, pedig nem az, hanem egy idei kasszasiker plakátja. Nektek is tetszik?
Egy sorozat, még mielőtt valaki azt hinné, hogy egy egész estés mozifilmről van szó. Egy sorozat, ami visszarepít minket abba az időbe, amikor nagyon éles különbségek voltak a társadalmi osztályok között és a rabszolgákkal való kereskedés egy elfogadott, sőt pénzügyi alapnak tekinthető tevékenység volt. Egy kor, amelyben a mai öltönyös menedzserek igazán jól érezték volna magukat. Pláne, ha azt nézem, milyen módon valósították meg az elképzeléseket, amelyeket a forgatókönyvírók a papírra vetettek. Ez a széria sem valósulhatott volna meg anélkül, hogy ne készült volna el a 300 című film. Onnan sokat merítettek, ami a lassításokat, a kockás has előtérbehelyezését és a macsó dumákat illeti. Itt viszont nem álltak meg az alkotók. Olyan naturálisan és brutálisan mutatják be mind az orgiákat, mind a harcokat az arénában, hogy minden csepp kioltott vér és minden, már bocsánat megdugott nő arcul csap, hunyorgunk és feltesszük a kérdést: ezt lehet így? Annak ellenére, hogy az elején kicsit zavaró a sok káromkodás, olyan szavak, amelyeket nem tudom, hogy mi emberek mikor kezdtünk el használni, nem rossz sorozat, leköt, figyeled, de nem várod eszeveszettül a következő epizódot. A 300-zal való összehasonlítás itt még nem ér véget. Egy elem maximálisan alátámasztja az érvelésemet: a zene. Rockos hangzás, kemény dob, amely elemek hűséges kísérői a történetnek. Egy igazi macsó sorozat, erőltetett, tesztoszteron túltengésben tobzódó, hímsovinisztáknak ajánlott darab, amelyet edzőtermekben kellene vetíteni naphosszat, mert ott megtalálja a célközönségét. Igaz, szép a fényképezés, de nem tudom, hogy mennyire hitelesek a karakterek. Becsülettel állítom, hogy nem lesz egy 10/10, de még nem pontozok, mert hátra van még az első évadból (lesz még több? - igen lesz, mint ma kiderült, a csatorna a pilot epizód előtt már berendelte a másdik évadot!) néhány epizód.
Kiegészítés: Végigértem az első évadon. A ritmus nem csappant, a vér nem lett kevesebb, az összeesküvésekre és a cselszövésekre pont került és eljutunk oda, ahova a Prison Break első évadjának a végén: megszöknek a rabok, illetve itt a rabszolgák. Ezzel nem árultam el nagy titkot, hiszen Spartacus életét ismerjük és nem meglepő, hogy ez történt. A második évad tartogat majd megoldandó feladatokat a készítőknek, tekintve a szereplőgárda erőteljes megcsappanását követően, de vannak még, akikkel meg kell küzdeniük hős gladiátorainknak. Ezek után azt kell mondjam, hogy mérlegelve a fényképezést, zenét, történetvezetést, karaktereket és a színészi alakításokat: 7/10.
Javaslat:Ne úgy nézd, mint egy átlagos sorozatot, mert a játékidő epizódonként 55 perc, tehát fárasztó azért.
Ha már vannak izmos hasak, akkor természetesen vannak gyönyörű nők is a sorozatban (mind az, majdnem), mint például Erin Cummings is:
És tényleg, be is fejezhetném így, de akkor ez nem lenne egy hiteles, filmekkel foglalkozó oldal. Valami írni is kellene róla. Valami jót? Igen, mert nem nagyon tudok negatívumot felidézni. Valahogy elindult egy olyan tendencia a filmesek körében (pláne az amerikai kontinensen kaptak észbe végre), amely a helyes irányba tereli a kreatív szellemet. Az utóbbi időben, több film okozott kellemes csalódást, mint fanyalgást a Clash of the Titans-on kívűl (még nem láttam, csak ti mondtátok, hogy nem az igazi), ami nem egy rossz arány, ha azt nézzük, hogy volt egy régen eltűnt rendező filmje (Avatar), folytatás, amitől mindenki tartott, de remek szórakozásnak könyvelhettük el (Iron Man 2), keserédes vígjáték (Up in the air), ami kicsit megosztó, de mégis egy minőségi munka. A következő film, aminek a kampánya is zseniális volt, éppen ezért volt az egyik titkos favoritom, és miért nem lottózom, teszem fel a kérdést, mert az év egyik legkreatívabb és legfurcsább filmjét kaptam. Ez a Ha/ver (hm, címadás egyébként nem is olyan rossz, ha azt nézem, hogy nem könnyű az eredeti angolból kihozni valamit).
Lássuk csak: Van egy vesztes, aki szuperhős akar lenni...na és itt akkor be is fejezem a történet boncolását, mert spoiler nélkül nem tudnám leírni, de a lényeg, hogy van benne csaj, rossz fiú, rendes hapsi, stb. Minden, ami a superhero filmekre jellemző. Minden, de nem úgy, ahogy várnád. Kicsit furcsán éreztem magam néhány jelenetnél, de majd meglátod, ha te is végignézed Matthew Vaughn adreanlinlöketét. Ez a majd két óra az. Az elejétől a végéig. Nincs megállás sem az akciók tekintetében, sem a humor oldaláról vizsgálva. Ha a célcsoportot akarnám meghatározni, bajban lennék, mert ez a film mindenkinek okozhat kellemes pillanatokat. Nagyon furcsa, mert alapvetően szürreálisak a karakterek, a helyzetek, a megoldások, de mégis végignéztem és nincs bennem semmilyen rossz érzés. Talán csak Hit Girl életkora és autóvezetési tevékenysége okozott homlokráncolós perceket. Igaz, a film már önmagában is egy, a magukat nagyon komolyan vevő hasonló témakörű alkotásoknak a paródiája. Ez is, mint sok társa egy képregény adaptáció, ami látszik is, de olyan elegánsan vállaják fel, hogy lenne mit tanulniuk a többieknek. Ahogy a zenéről is illene, mert a filmhez nem lehetett mást kitalálni. Annyira zseniális mind a hozzá írt igazi filmzene, mind a felhasznált dalok egyvelege és szerkesztése, hogy a héten megyek és megveszem a lemezt. Csak fejet hajtani tudok a készítők előtt és köszöntet mondani nekik, amiért kellemessé tettek egy napot ezzel a filmmel. Nálam 9/10.
Emellett nem lehet szó nélkül elmenni! A Chelsea FC megnyerte az angol bajnokságot, méghozzá egy olyan teljesítménnyel, ami minden tiszteletet megérdemel. 4 meccsen lőtt 7 gólt az ellenfeleinek, beállította a Premier League gólrekordját 103 találattal, a csapat adja a gólkirályt is (Didier Drogba) és hogy a finálé is gyönyörű legyen: Az utolsó bajnoki meccsen lehengerelő játékkal 8-0 arányban nyert a Wigan ellen hazai pályán, ahol meg is ünnepelte a sikert. Nagyon gratulálok a csapatnak, megérte a küzdelem, megérdemelt a siker! Csak így tovább!!!
A nap csaja pedig a világ egyik leggyönyörűbb nője, aki nagy Chelsea szurkoló, ezért aztán plusz pontokat is kap, Charlize Theron:
Tegnap este megtettem azt, amit a Hetedik óta nem, pedig az sem most volt: Egyedül mentem el megnézni egy filmet. Annyira kíváncsi voltam rá, hogy nem bírtam várni, míg bárki is ráér, a másik ok pedig az, hogy kitől is tudhatnátok meg milyen volt, mint tőlem, hiszen ezen a blogon sok információt szereztek filmekről, és el tudjátok dönteni, hogy meg akarjátok nézni vagy sem az épp tárgyalt alkotást. Írok róla, hiteles vagyok és ezért ti is könnyebb döntést tudtok hozni. Mintha csak Tony Stark írná ezeket a sorokat a mérhetetlen nagy egójával. Tudniillik a film nagyrésze róla, a személyiségéről és kapcsolatairól szólnak. Előtérbe kerül a múltja, a jelene és a jövője egyaránt. Megtudhatjuk, hogy milyen ő, ha a bürokrácia, politika mezsgyéjén kell harcolnia, páncél nélkül. Ez most kicsit elrettentő nektek, hogy egy akciódús első rész után unalmas drámába csap át a folytatás? Nem kell megijedni, biztos kezekben volt a történet és ezáltal egy nagyon kellemes kettő órát kapunk - moziba be, moziból ki akcióval együtt. A humor ugyanolyan jó, mint az első részben, talán egy kicsit kevesebb, de üt, az akció ugyanannyi jelenetben mutatkozik meg, mint az első részben, de sokkal hosszabban és minden várakozást kielégítve, ráadásul humorral fűszerezve. Úgy tűnik a stúdió nem sajnálta a pénzt és a rendezőnek is szabadabb kezet adott arra, hogy lenyűgözze a Vasember rajongóit. Több a páncélos, nagyobb a tűzerő, kegyetlenebb a bosszúból eredő csata, amely két-három zseni között zajlik.
Ez egy színész film a szó minden értelmében. A rendezőt, Jon Favreau-t is színészként ismertük meg, ahogy a forgatókönyvíró is a nagyvászonról lehet ismerős, Justin Theroux és persze ott vannak a filmbeli karakterekkel ügyesen játszó nagyszerű művészek. Robert Downey Jr. nem egyszerű valaki, olyan hitelesen és magával ragadóan játszik, hogy elhiszem neki minden szavát, gesztusát és tettét. Rhodes alezredes szerepében most Don Cheadle brillírozik, igaz, nem tud olyan keményen nézni, mint elődje, de kiállja a próbát. Paltrow kisasszony végre megint hossza a formáját, ami nem nehéz, hiszen fajsúlyosabb szerepben tündököl, drámaibb, erősebb a jelenléte a történet szempontjából is, de ehhez kell egy társ is, akit Scarlett Johansson alakít. Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudtam arra koncentrálni, hogyan is jeleníti meg a karaktert, mert ez a nő maga a szexualitás megtestesítője, de emellett nem hibázott, azt észrevettem volna (na, ez megint egoista Tony Stark-os volt). Van egy jelenet, amely minden férfi álma lehet, a mázlista Don Cheadle, akinek az arcán ott van a várt reakció,ami minden férfi arcán ott lenne! Mickey Rourke és Sam Rockwell két olyan tehetség, akikben nem lehet csalódni, habár a szerepük nem hagy túl sok teret a kibontakozásra, de a feladatot maximális odaadással megoldják, ahogy Samuel L. Jackson is, akit most már minden, ehhez a képregény mitológiához tartozó alkotásban láthatunk, hiszen kibulizta magának.
Eddig csak pozitívumokat írtam és csak apróságokba kötnék bele, ha ez annak számít egyáltalán. A drámai fél óra a filmben nekem sok volt, ahogy a robotok, páncélok is, Vasember egy kicsit eltörpül mellettük, végülis ha azt veszem, hogy folytatás., nem is akkora gond. Tényleg, nem is, kellettek, csak akkor nem tudom, miért hányják Michael Bay szemére azt, hogy a Transformers második részében több a robot a kelleténél (csak ebben az egyben hasonlítom össze a filmeket, mert a Bay film nem ér fel ehhez kicsit sem és nem is ugyanaz a kategória). Itt is ugyanaz a helyzet, de sokkal jobban kidolgozva, alátámasztva a létezésük okát. Ez most egy kis kritikai egyensúlyozás volt, hogy ne süllyedjek el abban a mocsárban, ahol a "ha mindenki azt mondja, hogy film jó, akkor az" kritikák szerepelnek. Félreértés ne essék, tényleg jó film, minden kockája élvezetes, mindennel elégedett lehetsz, ha megnézed és plusz pirospont azért, hogy nem nyújtották el. Úgy tűnik visszatér a 100 perc, maximum 120 perces alkotások ideje, ami az anyagcsere szempontjából nagyon fontos - ki bírta végignézni A király visszatér-t anélkül, hogy ne a kétbetűsön járjon az esze az utolsó 50 percben?
Az alkotóknak hatalmas piros pont jár, le a kalappal, a végestáb után is van egy kis meglepetés, várd ki, hogy aztán várhass megint egy jó hosszú időszakot. Nálam, mert a véleményem számít és hiszel nekem 8/10. (Nem Tony, nem 10/10, mielőtt még azt hinnéd, hogy tökéletes vagy.)
A nap csaja nálam Olivia Munn, aki Chess Roberts karakterét formálja meg a filmben:
Álmos, farmgazdálkodással foglalkozó kisváros. Körülbelül ezer fős a lakosság. Mindenki ismer mindenkit. Aztán mindenki meg akar ölni mindenkit. Ismerős ugye? Minden amerikai filmben valamelyik kisvárosban zajlanak a legborzasztóbb események. Ám itt is lehet különbséget tenni község és község között. Vannak olyan helyek, ahol idilli a környezet, nem lakik messze a szomszéd, a veszély akkor is megtalál. Aztán vannak a már első mondatban említett közösségek, amelyek nem élnek fényűzően, sőt, de még messze is laknak egymástól. Hiszen farmon dolgozik majd mindenki, ahhoz pedig hely kell, kivéve a seriff, aki vagy jó vagy nagyon gonosz. Jelen esetben az előbbi a helyzet. Eddig teljesen sablonos a leírás, de ne is csodlákozzunk ezen. Nem egy kreatív ötlet megtorpedózása történik itt, hanem egy George A. Romero klasszikus feldolgozása.
Egy kisvárosban hirtelen majdnem mindenki megőrül és kaszabolni kezdi a saját családját, rokonát, barátját. A rend őre értetlenül áll a kialakult helyzettel szemben, majd úgy dönt, hogy nem is foglalkozik nagyon az okokkal, inkább menekülőre fogja. Rendben, azért valamennyire mégis elmerül a tények tisztázásában és a néző örül, hogy kiderül, mi is történt, sőt annak is örül, hogy megérkezik a katonaság, megint a gonoszt képviseli. Az egyik oldalról, teljesen arctalanul, klisészerűen. Nincs is ezzel gond, de másik oldalon nem tudjuk eldönteni, hogy ezek az emberek most zombik lettek (nem, hiszen nem élőhalottak - pedig Romerotól ezt várnánk) vagy fertőzöttek. Az utóbbi a helytálló kijelentés. Valamilyen veszélyes anyag miatt lettek azok, akik vagy amik. A logikai buktató nekem ott jelenik meg, hogy ha mindenki megőrül a levegőbe vagy bárhova került veszélyes anyagtól, akkor a maréknyi (nem is egy század, már megint) túlélő miért nem?! A seriff karaktere természetesen egy klónboltból jött, találkoztunk is már vele nem egy alkotásban, de a helyettesével nem, aki egy igen frissítő színt visz a nem hosszú (és ezért dicsértet érdemlő) filmbe. Ő az, akinek tényleg elhiszem, hogy nem érdekli mi van, csak magát menti. Egy ilyen helyzetben mi is így cselekednénk, valljuk be. Valljuk be azt is, hogy élvezzük ezeket a filmeket úgy ahogy vannak, aztán persze társaságban letagadjuk, hogy tetszett, pedig ez a film egyáltalán nem rossz. A hangulata ugyan nem a magával ragadó kategóriába tartozik, de a kreatívitás a brutalitásban megadja azt, amitre vágyunk. Breck Eisner nem egy zseni (eddig legalábbis nem ezt mutatja), de mint rendező még nem találta meg az útját és megbocsátható neki, hogy kísérletezik, hiszen előző, hozzánk is eljutott filmje, a Sahara sem volt egy totális kudarc, mint kalandfilm. Most a horror világában is ezt az utat járja és talán egy következő műfajban (Flash Gordon) is valami emészthetőt tesz le az asztalra.
Élvezhető darab, de csak azoknak, akik szeretik az ilyen témájú alkotásokat. Egy dolog azonban biztos: ha így megy tovább, elvileg nem marad egy amerikai kisváros sem, ahol nyugodtan lehetne élni. Nálam 6/10.
A nap csaja nem hiszem, hogy sokat dolgozna farmon, de még az is lehet:
Röviden, mert nem értem még a végére, de már közel vagyok:
Találtam egy sorozatot, amely nagyon bejön és az első évad csak 6 epizódból áll. Tavalyi termés. Nagyon jó, nagyon ajánlom mindenkinek. 5 fiatalkorú bűnözőről szól, akiket egy vihar után szuperképességekkel ruház fel a természet. Viszont ők ugye nem a társadalom megbecsült tagjai, így várható, hogy nem éppen klisészerű, szuperhősös sorozatról van szó. Pláne, ha azt vesszük, hogy angolok gyártották, így az akcentus az igazi brit, ahogy a káromkodások száma is eléri az epizódonkénti 3 f@ck/percet. Viszont vicces is és a karakterek nagyon el vannak találva, ahogy a szuperképességek is. Igaz, nem volt nagy a budget, így olyan erővel rendelkeznek, amelyet kevés pénzből is lehet mutatni. Szerintem kult lesz, mert nem hasonlítható semmihez és eddig jó. Még nem pontozok, mert három epizód még hátravan. Már nincs! Végignéztem és nem tudok mást írni, csak ennyit: vannak jó angol csajok, kegyetlen a forgatókönyv, zseniális a főcím, csak felirattal, vétek lenne ezt szinkronizálni, ezért nálam ez a sorozat 10/10. Második évad ebben az évben (2010) jön, ősz környékén. Bloody Good!
A nap csaja pedig egyik szereplő (kattints a képre és megtudod a nevét):
Vannak ezek a buddy filmek, amikor haverok kerülnek vicces, akciódús helyzetekbe. Vannak olyan filmek, amikor az ex-ek találnak újra egymásra. Na most kitalálták, hogy készítenek egy nem túl hosszú, de annál pörgősebb löketet a kettő keresztezéséből. Ebből lett az utóbbi évek legrosszabb magyar filmcíme díját is simán elnyerő Exférj újratöltve. A történet egy mondatban összefoglalható: az exfeleség sikeres újságíró, aki rábukkan valamire, közben viszont őt is keresi a bíróság egy bírság miatt és éppen a fejvadász exférj akarja levadászni. Ez lehetne akár egy thriller összefoglalója, de jelen esetben egy akcióvígjáték lett belőle. Rengeteg fórumon olvastam, hogy mennyire rossz is ez a film. Félreértés ne essék, tényleg nem jó, de komolyan mondom bizonyos mértékig élvezhető. Igaz, hogy sablonos karakterek tömkelege virít a vásznon, előre kiszámíthatóak a poénok és a végkifejlet, de nem írtam le a próbálkozást 10 perc után. Jennifer Aniston nem rossz nő, de nem jó színésznő, Gerald Butler pedig most éli a "minden szerepet elvállalok" korszakát és végigripacskodja az egész mozit. Ami Mel Gibson-nak, Robert De Niro-nak jól állt a hasonszőrű filmjeikben, az Leonidász király milleniumi reikarnációjának már nem sikerül, pedig nem lett volna nehéz dolga. Igaz, a jóbarát Miss. Aniston sem segíti, mert annyira túlvezérelve, kicsit pökkhendi módon, "mindenkit le akarok játszani a vászonról, mert én tudom mi az a vígjáték" vezérli a karakterét, hogy bármennyire is kellemes látvány, egy szót sem váltanék vele. Ami viszont működik, hogy a két színész között vibrál a levegő és jó párost alkotnának, de sajnos a rendező színészvezetésből egyelőre megbukott, így csak pillanataik vannak, amikor élvezhető lenne a páros komédiázása. Pedig a poénok, a fricskák egymás felé nagyon kreatívak, de mégsem áll össze a kép. Tipikus esete annak, hogy a forgatókönyvben jól megírt szövegeket nem tudták jól interpretálni. Este, egy fáradt nap után leülni és végignézni nem rossz időtöltés, de csak egyszer. Szigorúan kikapcsolódni vágyóknak, gondolkodni nem akaróknak! Nálam 5/10.
Azért a nap csaja titulust megérdemli:
Nagyon leírták már Jack Bauer-t és sokan nem is értették, hogy élhetett túl mindent, de ő megtette. A nyolcadik napon járunk, a terrorista veszély nem szűnik meg, és ő hiába akar csak az unokájával lenni és a lányához költözni vissza Los Angelesbe, (mert hogy most New York-ban zajlanak az események) akad munka, ami az ő szakértelmét kívánja meg.
Nem rossz, egyáltalán, habár a 10. epizód után kis erőltetettséget éreztem a folytatásra, de visszahozták a mélyről a lankadó érdeklődésemet. Ez talán az egyik legkeményebb évad és az utolsó is, ha a hír igaz. A FOX-on már úgy promózzák, hogy nemsokára jön az utolsó 5 óra, de az imdb.com-on még mindig kérdőjelek jelzik, hogy nincsen arról információ lesz-e még egy nehéz nap. Egy kicsit sajnálom, mert mindig is szerettem a sorozatot, habár a hetedik nap után én is elhagytam és nehezen ültem le megnézni a nyolcadikat. Megéri és sajnálom, hogy Jack Bauer nem lesz többet, ha nem lesz. Még hátravan 5 epizód és feszülten várom, hogyan is zárják majd le a kultikus státuszba emelkedett sorozatot. Ha túl vagyok rajta, megírom, spoiler nélkül, természetesen.
