Igaz, nem a legújabb film, de ami késik nem múlik, itt a kritika.
Joel Silver és a Wachowski testvérek, James McTeigue-gel úgy gondolták, hogy az együttműködés volt annyira sikeres eddig (V for vendetta), hogy nem válnak el útjaik. Ezért aztán belefogtak még egy projektbe, ami természetesen nem egy saját ötlet, hanem egy feldolgozásra már régen váró történet megvalósítása lett. Ebből született a Ninja Assassin. Bármennyire is félve ültem le megnézni a filmet, bennem volt az érzés, miszerint annyira nem lehet rossz, ha csak azt kapom, ami a trailerben megmutatkozott. Nem csalódtam. Felidézte számomra az Amerikai Ninja életérzést (ninjákról régen készült film, ebben ez értelemben gondolom) ami, valljuk be senki életéből nem maradt ki, az azóta már masszív B sztárrá váló Michael Dudikoff-al a főszerepben.
Ez a film a brutalitás felé vette az irányt, a történet komplexitását háttérbe szorítva. (nem mintha nagyon bonyolult lenne a forgatókönyv). Áldottam az eget, hogy a sztorivezetés nem lineáris, mert különben egy eposz hosszúságú alkotást kaptunk volna, ami senkinek nem nyerte volna el a tetszését, így viszont azt kell mondjam, hogy megérte végignézni az egész filmen átívelő öldöklést, mert hogy ez történik. Nincs megállás, csak kapkodtam a fejem ide-oda a fröcsögő vér, kiontott belek, levágott fejek látványától. Nagyon szépen kidolgozták az akciójeleneteket, nem fektettek nagy hangsúlyt a dialógusokra, a magyarázatra. Amit kapunk, az egy hamisítatlan, igazi ninja akciófilm, kellő misztikummal és elfogadott motivációval a főhős részéről.
Nem nagy, de kis taps jár az alkotóknak, mert szórakoztatásból jelesre vizsgáztak. Ebben a filmben nem szabad a mély mondanivalót keresni. Az egyetlen dolgunk, hogy élvezzük. Nálam 6/10.
