Akár filmbe illő is lehetne, de nem az. A valóságról írok, egy olyan emberről, aki soha nem volt hosszabb ideig (még egy éjszakát sem) születése után kórházban. Egy olyan emberről, aki nem igazán foglalkozott azzal, ha beteg volt. Most mégis történt valami, ami miatt be kellett vonulnia, köszönhetően az évek óta elnyomott stresszfaktornak. Egy nap rosszul lett. Annyira, hogy már ő is komolyan vette. Vizsgálatra jelentkezett, majd miután minden lehetséges módon kizártak mindent, ami baj lehet, jött a szív. Egy elektrofiziológiai vizsgálatot javasoltak. Reggel be a kórházba, majd bejelentkezés, majd maga a vizsgálat. Előtte persze semmi étel (a beavatkozás előtt 6-8 órával, de előző este sok folyadék kell, hogy kitáguljanak az erek), éhgyomorral kell érkezni. A combi vénán (vagy a nyaknál vagy a karon ez változhat, orvosi döntés hol) keresztül jutnak fel a szívhez. Jelen esetben erről írok majd a továbbiakban. Az ember érzi, de amellett, hogy kellemetlen, nem fáj. A vizsgálat olyan egy óra hosszú és az orvos nincs a beteg mellett, hanem egy másik szobában figyeli az eseményeket. A beteget nem altatják, hanem ébren figyeli, mi is történik. El is jutunk a lényeghez: ez a beavatkozás arra szolgál, hogy kiderítsék és ha lehetséges megszüntessék a szívritmuszavart okozó problémát. Ez lehet egy plusz köteg, amit ha tudnak bizonyos módszerrel elektromos árammal, rádiófrekvenciával eltávolítanak. Jelen esetben erről nem volt ugyan szó, mert kiderült, hogy szívritmuszavar nincs és egyébként is minden rendben van. Ami kellemetlen, amikor a "drótokat" bejuttatják a szívig, majd amikor az orvosok direkt stimulálják a ritmuszavart, az sem éppen szívderítő, de szükséges. Az embernek ilyenkor hevesebben ver a szíve, mintha kiugrana, de nem kell megijedni, ez mind kontrollálva van. Ezt el is mondják, egyébként még a vizsgálat előtt és közben is. Ha bármi probléma van, ki van hangosítva a beteg, így lehet szólni és jönnek, segítenek.
A beavatkozás után a betegnek 3, 4 vagy 6 órán keresztül feküdnie kell (ennek mértékét az orvos állapítja meg) és mozogni sem szabad amíg a nyomókötés fent van. Ezután a nővér egy egyszerű kötést tesz fel, amivel már lehet mozogni. Ajánlott a beavatkozás után, annak napján inkább többet feküdni, pihenni, mint sem járkálni, de azért óránként (miután már lehet és a nővér is engedi) fel lehet kelni, megbizonyosodni arról, hogy mennyit bírunk sétálni. Másnapra, azon túl, hogy az ember még érzi a beavatkozás helyét a combján, már tud járni, de nem szabad erőltetni. Nemcsak ebben a két napban, hanem még egy hétig. Mégis csak a szívet vizsgálták, mégis csak a combon keresztül, ahol marad nyoma egy ideig. Enni már a beavatkozás után egy órával lehet, de a nővérek azért megkérdezik, hogy végül is nem volt-e altatás (lehetséges, de nem általános, csak ha gond van) vagy nem kapott-e a beteg olyan gyógyszert, ami ezt nem engedélyezi. Ha már lehet enni, akkor viszont kell is.
Egy éjszakára bent tartják a beteget, másnap lehet hazamenni miután megkapta a zárjelentést.
Esetünkben ki kell emeljem a maximálisan profi orvosi szaktudást és informálást (bármit lehet kérdezni még akár a vizsgálat alatt, készséggel válaszolnak. sőt az elején pontról-pontra elmondják, hogy mi fog történni), a nővérek szakmai felkészültségét és kedvességét, az összes ott dolgozó tenni akarását, kitartását. Le a kalappal a városmajori érsebészeti klinika minden dolgozója előtt.