Újra vissza a sorozatokhoz. Mégpedig nem is egyhez, de kettőhöz, amelyek között van átjárás. Mindjárt ki is derül miért, de előbb kezdjük azzal, amelyik már bizonyított és az elkaszálás szele sem háborgatta létjogosultságát még soha, ami manapság igen dicséretes.
CRIMINAL MINDS SEASON 8
Kezdeném azzal, hogy 8/10. Nem kérdés. Rossiék megint kitettek magukért. Kedvenc viselkedéskutatóink már bizony jó ideje szórakoztatnak minket a televízió képernyőén keresztül és hiába a különböző egyéb szériák megjelenése a CBS így is berendeli a következő évadot. A recept egyszerű: egyre kreatívabb vagy dühösebb sorozatgyilkosokat, nem túl elvont módon, de kellő magyarázat és logika mellett levadászó ügynökök, akik mind valamilyen módon szerethetőek, még akkor is, némelyikük egy kicsit bogaras. Nem kell ennél több. Ez heti egy órára épen elég. A készítők nagyon okosan kombinálják a szálakat, nemcsak a nyomozás során, de a bűnüldözők magánéletének keresztmetszetén is. Némely ügy valakit személyesebb lépésekre kényszerít, míg a többiek, mellette kiállva, de abszolút hideg fejjel próbálják felgöngyölíteni a megoldandó esetet. Persze vannak olyan ügyek is, amelyek egyszerű, száraz vadászatot követlenek, de a producerek, írók abba is tudnak csempészni olyan apró, személyesebb, intimebb jeleket a csapattagok életéből , amelyek miatt borzongó érdeklődéssel várjuk a következő esetet. A nyolcadik évad abban tér el a megszokottól, hogy összefüggőbb epizódok sora követi egymást, amely a néző fokozott figyelmét követeli meg. Hogy pontosabb legyek: elindul egy szál, amely az egész csapatot érinti (fenyegeti, de azt hiszem ez nem spoiler), majd két-három epizódra elfelejtik ezt, de az ember fejében ott motoszkál a kérdés: Mi lehet ez? Nem engedik, hogy azt higgyük, hogy jelentéktelen szösszenet, mert pontosan, amikor kell, visszatér ehhez a kapocshoz, amely majd egyszer fontos lesz és lezárul. Ugyan ez már a 2. és a 6. évadban is jelen volt, de ilyen hosszan még nem fonta át egy adott, konkrét storyline a szezont, amellett, hogy közben a többi érdekes, brutális ügy is megoldást követel és kap.
Erősebb a magánéleti szál, de leginkább csak utalásként, ám néha ügyesen megszerkesztve, kegyetlen módon, de a csapat egyes tagjának komoly érintettségével is operálnak. Most is egy ilyen történetfonal az, amely nem egyes tagokat céloz meg, hanem mindenkit, ám a kibontakozás, megoldás az utolsó dupla részre tér vissza, talán kicsit gyorsabban, felületesebben, de minden feltételnek megfelelően magasan átlagon felül. Le a kalappal Hotchnerék előtt, mert ilyennek kell lennie egy igazán jó sorozatnak. Ha már dicsérjük, nem mellékesen meg kell említeni, hogy a széria nagyságát az is mutatja, hogy olyan sztárok (inkább régebbi, elfeledett, de névről vagy arcról ismert színészek) is elvállaltak fontos mellékszerepeket, mint Matthew Lillard (Sikoly) vagy Mark Hamill. Hiába, Edward Allen Berneo szavának senki nem tud ellenállni (hiszen sikeres projektet visz), még akkor is, ha manapság egy másik sorozat körül bábáskodik többet.
CROSSING LINES SEASON 1
Ez pedig a címben szereplő széria, amely nem kevesebbre vállalkozott, minthogy az FBI viselkedéskutató részlegének mintájára egy nemzetközi csapatot hozzon létre az európai színtéren. Ugyan itt nem mindenki profilozó, de a karakterek összetétele nem kevésbé érdesek. Van itt persze az is (komoly pszichológiai problémákkal küzdő ex-zsaru), de mellette az EU legtökösebb és legjobb rendőrei próbálják kézre keríteni az elvetemült bűnözőket. Tehát egy szinttel feljebb léptek a Berneoék, de nem is tették rosszul. Az mondjuk vicces, hogy például a francia rendőrségen mindenki beszél angolul, pedig köztudott, hogy a franciák nem igazán szeretnek más nyelven beszélni, mint a sajátjuk és ha ugyan a főnökök tudnak is más nyelven, azért egy egyszerű közrendőr nem hiteles, ahogy tökéletes angolsággal válaszol az egyre bonyolultabb kérdésekre. Viszont talán ez az egyetlen probléma vele, a ügyek érdekesek, átsuhanunk Európán, ami azért kellemes virtuális utazás, a karakterek és motivációik (a rendőrökre gondolok) kidolgozottak és mindig tudnak meglepetést okozni, ha kell. Ahogy nekem is okozott, amikor megláttam a stáblistát, hiszen két nagyszerű színész is fontos szerepet vállalt a szériában. William Fichtner (A szökés, Viharzóna, A Sólyom végveszélyben) akit mindig csak mellékszereplőként látunk, pedig megkérdőjelezhetetlen tehetsége miatt megérdemelne már egy abszolút főszerepet és Donald Sutherland (A piszkos tizenkettő, Kelly hősei, Tű a szénakezalban, A Sas leszállt, Űrcowboyok) akit meg egyszerűen nem lehet nem szeretni (habár az Akadémia mindez idáig elkerülte, megjegyzem számomra érthetetlen okból). Ahogy ők is, mindenki hozza a kötelező magas színvonalat, a történetek is remekül szórakoztatnak, mégis valahogy száraznak, nagyon tévésnek tűnik az egész.
Persze a kis vászonra (így hívom a TV-t) készült, de talán bátrabbnak kell lenni ahhoz, hogy majd egyszer ez is megéljen akár 8 évadot. Ha már itt tartunk, felmerül a kérdés, mi lesz a sorsa ennek a nagy vállalkozásnak (a második évad már biztos), még nem dőlt el, de az, hogy még mindig láthatjuk, nem jelenthet rosszat.
Nálam 7/10 és remélem, lesz még pár csavar, amely életben tartja a nézők érdeklődését.
