George R. Romero 1968-ban a közönségre szabadította a zombikat és azóta, kisebb kihagyásokkal és színvonalbeli ingadozással támadnak az élőhalottak a vásznon. Zack Snyder feldolgozása (Holtak hajnala) adhatta meg a löketet, hogy újra a mainstream is felfigyeljen a morgó, magukat lassan vonszoló húsdarabok elleni néhol apokaliptikus harcokra a filmekben. A már említett Snyder féle verzió után viszont csak egyre silányabb darabok jöttek, voltak, amelyek egyenesen csak DVD-re, így hát kellett még egy bizonyíték a producereknek és a stúdióknak, hogy keblükre öleljék és pénzt áldozzanak egy olyan alkotásra, amely bevonzza a közönséget a mozikba.
Pár éve aztán Frank Darabont gondolt egyet és a televízió képernyőjére küldte a témát és a The Walking Dead olyan szinten lett sikeres és kult sorozat (lassan, napokon belül jön a harmadik évad), hogy zöld lámpát kaphatott ez a hányattatott sorsú projekt is, amely Brad Pitt szívügye volt mindig is. Ugyan az elején nem akarta elvállalni a főszerepet, de (talán) ő is rájött, hogy az ő neve is kell a sikerhez. Mark Forster rendező nekem, az első hírek hallatán furcsa választásnak tűnt, hiszen a Papírsárkányok és Szörnyek keringője direktora éppen, hogy a művészibb filmek hozzáértő alkotója. Amikor blockbusterrel vagy közönség barátabb alapanyaggal dolgozott, belebukott. A Quantum csendje, a Géppisztolyos prédikátor inkább feledhető filmek, pedig nagy reményeket fűztek hozzájuk.
A döntés azonban megszületett és Brad Pitt produceri felügyelete alatt elkezdődhetett a munka, ami rengeteg problémát, pót-forgatást, újravágást eredményezett és ilyen előzményekkel senki nem hitte volna, hogy a film egyáltalán visszahozza-e a gyártási költségeit. Nemcsak, hogy visszahozta, még sikeres is lett a maga 500 millió dollárnál több bevételt produkáló jegyeladásával. Megérdemelte? Hogy a fenébe ne! Minden a helyén van. Az akciójelenetek lélegzetelállítóak, a sztori megáll a lábán (a könyvben egy ENSZ dolgozó interjúkat készít a túlélőkkel és ezek a történetek bontakoznak ki lapról-lapra, a film viszont Pitt figurájára koncentrál, aki az ENSZ vizsgáló ügynöke és őt küldik megoldani a helyzetet és feltárni a vírus eredetét), a színészek rettenetesen jók és a játékidő sem túl hosszú, ami manapság dicséretes. A végeredmény pedig egy magával ragadó, minden szempontból lenyűgöző alkotás lett, amit az emel a többi zombifilm fölé, hogy egyesíti a horror zsánerét a háborús filmével, de olyan ügyesen, hogy jelen esetben úgy érezzük, egyik sem létezhet a másik nélkül, fókuszálva a könyv és egyben film címére, miszerint globális problémával állnak szemben az emberiség még élő tagjai.
Forster nem lacafacázott, már az ötödik percben elindul a csihi-puhi és utána sem hagy egy perc lélegzetvételnyi időt sem a felocsúdásra, egészen addig, amíg hősünk el nem éri az egyetlen helyet, egy laboratóriumot, ami a végső megoldás lehet. Ott egy kicsit leül a film (gondolhatnánk, hiszen addig a világ egyik végéről a másikba utazott), de csak addig, amíg nem kapunk az arcunkba egy olyan feszültséggel teli hangulatot, hogy csak tátott szájjal nézzük a vásznat. Csodálkozva tapasztaltam, hogy még ez a rész is működik, sőt jól is esik, mert le kellett lassítani és pár percig az elméleti részletekre is koncentrálni kell. Talán a finálé lett csendesebb, annál, mint várnánk, de ez egyáltalán nem zavaró, hiszen ennyi akció után jól is esik a néző gyomrának és ezzel is egyfajta köztes lezárást ad egy olyan történetnek, amelynek viszont nincs vége.
Nálam 8/10 és minden elismerésem az alkotóknak, mert egy olyan filmélménnyel ajándékoztak meg, amelyre már igazán szükségem volt.
FIGYELD:
* Az első zombivá alakulást
* A jeruzsálemi inváziót
* Az utasszállító repülőgépen történteket
