Mel Gibson része a filmtörténelemnek. Mel Gibson ma már legendásnak mondható karaktereket játszott el és agyunkba mélyen bevésődött filmeket rendezett. Mindig is beültünk megnézni az éppen aktuális filmjét, mert olyan témákhoz nyúlt és úgy, ahogy előtte még senki nem akart, mert, tudott. A Passió személyes, naturalista hangvétele, az Apocalypto gyönyörű képei és izgalmai után viszont nem tudott megújulni. Valahogy eltűnt a reflektorfényben. Aztán előkerült, mert rasszista kijelentéseket tett, elhagyta a családját, azaz kezdett megőrülni. Ezt a filmfővárosban nem szeretik. Alapvetően ezt sehol sem kultiválják egy olyan arctól, aki még sok pénzt hozhat, ha jó formában van. Erre Mel is ráérzett és egy okos húzással nem blockbusterben, nem is művészfilmben, hanem egy alacsony költségvetésű akció-bosszú-thrillerben vállalt szerepet, egy olyan karakter megformálásával, amelyben talán minden, mindenki benne van, akikhez a vásznon köze volt. Egy kis Riggs-féle őrültködés és vakmerőség, Wallace-féle erkölcsi mérce és szabadságvágy, Nick Marshall-féle pajkosság és magabiztosság és persze a Porter-féle alaposság és ravaszság.
Adott egy férfi. Adott egy rablás. Adott egy mexikói rendőr vagy kettő. Adott a korrupció. Adott a férfi elfogása, börtönbe kerülése, ott minden kiismerése, szökés megtervezése, de közben kis sráccal haverkodás megkezdése, majd neki és anyjának való segítő szándék gyakorlatba helyezése. Az alapszituáció nem tűnik bonyolultnak, pedig nem is annyira egyszerű. A lényeg, hogy mindenki a pénzre hajt, de legfontosabb motiváció a rossz fiúk oldaláról nem az, hanem valami más. Hogy mi, azt nem árulom el, de érdekes. Ahogy a film forgatási körülményei is azok, hiszen, mint kiderült egy igazi (már ugyan lezárt) börtönben forgatták le a mozit. Egy olyan létesítményben, ami inkább egy város berendezkedésére hasonlít, mint egy rácsokkal és drótkerítéssel körülzárt, zárt hatású intézményre. Ráadásul az elkészült marketing kampányt is újra kellett kezdeni, mert az eredeti "How I've spent my summertime vacation" címet átkeresztelték a rövidebb és így persze könnyebben megjegyezhető "Get the Gringo"-ra, amely cím a történet vége felé közeledve még jobban is ráillik a történetre.
Jó film? Nem rossz. Jó rendezés? Igen. Jó forgatókönyv? Igen. Adrian Grunberg első egész estés alkotása igazán hízelgő debütálás. Van itt kis Rodriguez vonal, Tarantino előtti tisztelgés, Leone előtti földre borulás, de mind sajátosan és nem lopva.
Egy pörgős, okos, a végére kicsit elfáradó, de minden ízében megismerhető saját rendezői kézjegyekkel operáló film ez, amely kér is (figyelmet), ad is (drámát, beszólásokat, akciót), és mindenek felet jól szórakoztat. Nem mondom, hogy Mel Gibson visszatért, de ha úgy vesszük, az első felmérő sikerült. Viszont mesze még a vizsgaidőszak vége.
Nálam 7/10 és kellemes élmény volt egy olyan filmmel találkozni, amelyben minden együtt van ahhoz, hogy ne felejtsem el olyan könnyen és a memóriában a "jó volt" fiókba tehessem.
FIGYELD:
- Mit érdemel a korrupt rendőr?
- Miért is fontos a kis srác?
- Mikor egy rendszer összeomlik - az utolsó 10 perc
