HTML

FLYVIKWORLD

A film elsősorban szórakoztasson, vizsgáztassa az agyat, de minden pillanatban azzal az egyértelmű szabályhoz ragaszkodva, hogy a néző elégedetten álljon fel a székből a megtekintés után. A cikkekben szereplő előzetesek, zenei aláfestések, melyek nem a szerző szellemi terméke és a filmplakátok jogtulajdonosai az eredeti forgalmazók, gyártók, míg az oldalon megtalálható írások és dalok szerzői jogai a cikk írójának tulajdonában vannak.

Friss topikok

  • kola18: Köszönöm a figyelem felhívást. Nekem nagyon tetszett a film, annak ellenére, hogy tényleg sok mind... (2013.09.16. 01:11) Emperor (2012)
  • kibord: Gratulálok! :) (2012.04.06. 17:13) Blogok között...
  • kibord: Te szegény :( Írtam mailt. (2012.03.22. 16:40) Szívügy (2012)
  • Speeh: Kibord: köszi! Vagyok most már. :-) (2012.03.14. 10:50) Hugo (2011)
  • terasz9: Tesó, nekem az tetszett ebben a filmben, hogy egyik szereplő sem eredendően jó vagy rossz. A másf... (2012.01.16. 17:40) Rise of the Planet of the Apes (2011)

GAMEZ

Martha Marcy May Marlene (2011)

Speeh 2012.07.11. 09:57

mmmm.jpegMire jó a fiatalkori lázadás? Arra a leginkább, hogy felkeltsük szüleink figyelmét arra a tényre, hogy bizony létező, egyéni értékrenddel bíró emberek vagyunk, akik tudnak személyes, meghatározó döntéseket is hozni. Ha egy szülő jól reagál, nincs gond, a kisebb mértékű érdekellentéteken kívül nagyobb baj nem történhet, ám ha apa vagy anya túl szorosan fogja a gyeplőt, bizony káros következményei is lehetnek a törvényszerű ellenszegülésnek. Persze, ha valaki nagyon csonka családban nő fel, akinek anyja meghalt, apja elhagyta őt és a nővére gondjaira lett bízva, mint tárgyalt filmünk főszereplője, ott sokkal nagyobb az esélye annak, hogy életjelet sem hagyva, maga mögött hagyja a múltat és máshol keresi a boldogságot vagy boldogulást. A kettő nem ugyanaz. Jelen esetben sem az. A fiatal lány egy szektához kerül, ahol a kezdeti "te is családtag vagy és elismerünk" felhang hamar átváltozik a "mindenki mindenkiért mindent" életfelfogássá, ami nem fenékig tejfel. A szeretet, szexualitás, a feláldozhatóság mind egy elhitetett dogma része, amelynek egy nyertese van, maga a vezető. Ez az igazi látszatboldogság, amelyből még a fizikai menekülés után sem szabadul az ember, mert olyan trauma érte, amit nem felejt. Talán soha. A történetbe a néző ott kapcsolódik be, mikor Martha (Elizabeth Olsen) elszökik a második családjától és hazatér nővéréhez. A kezdeti megnyugvást a félelem, a paranoia és a rokonoktól való elhatárolódás követi, miközben a szektában tanult értékek és az elfogadott társadalmi irányok közötti különbség tűélésen kirajzolódni látszik. Patrick (a szekta vezetője, akit John Hawkes alakít) árnya mindenhol ott lebeg nappal és éjszaka, a nyugalom és röpke kacajok között is és kimondható, hogy Martha soha nem lesz már az, aki volt, soha nem lesz már olyan ember, aki egyedül képes lesz megnyugvást találni az életben.
A film nagyon dráma. Nagyon lehangoló. Nagyon fáj. Mégis nagyon érdekes, nagyon szubjektív, nagyon jól átgondolt folyam mellett próbálja bemutatni azt, amitől minden szülő retteg: a gyerek máshol, egy másik családnak nevezett közösségben találja meg a boldogságot. Nem tökéletes film egyáltalán, sőt bizonyos pontokon érezhetően egyoldalúan mutatja be a helyzetet, de az egyensúly soha nem tolódik el bántóan egyik irányba sem. Ehhez viszont az alakítások is kellenek. Elizabeth Olsen egyszerre gyönyörű és egyszerre sajnálatra méltóan elhanyagolt, a nővére és annak férje egyszerre szeretetre méltó és egyszerre racionális, míg a szekta főnök szerepében John Hawkes maga a megtestesült szülő ellenség a maga karizmájával, lenyűgözőnek tűnő gondolkodás módjával és néhol felbukkanó igazi arcával. Hála az égnek nem egyedül, hanem Olsen kisasszonnyal elviszik a filmet. Ez a dolguk. Róluk szól.
Sean Durkin rendező egyszer nézhető, de olyan filmet tett le az asztalra, amely nyomot hagy. A hangulata rányomja a bélyegét a következő napjaidra, de az a bizonyos plusz, ami miatt mégis megmaradna, valahol elveszett.
Nálam 6/10 és ugyan nem sok A kategóriás film készült ebből a témából az utóbbi 20 évben, kellett, hogy a film eljusson a közönséghez. Hogy végül is Martha Marcy May Marlene a főszerplő igazi neve? Derüljön ki a filmből.

FIGYELD:
- Az első éjszaka Patrick-kal
- A betörés feszült pillanatai és végső kimenetele
- Az utolsó jelenet

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://flyvikworld.blog.hu/api/trackback/id/tr704643995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása