Közeledik az ősz, amely nemcsak a nyár elmúlását, de a tél közeledtét is hirdeti. Általában ilyenkor komorabbak és ingerültebbek vagyunk, mint máskor, hiszen a nappalok rövidebbek, előkerülnek a kabátok, eltűnnek a nyári szerkók és lassan átveszi a helyét az őszi romantika, ami lassan átcsap a széppé tehető télbe. Ilyenkorra időzítik a forgalmazók azokat a filmeket, amelyek a nyári blockbuster szezonban és a karácsonyi giccsparádé közepette nem rúghatnának labdába. Ekkor a művészibb, vagy komorabb témájú alkotások élik röpke aranyhónapjaikat. Még akkor is inkább az iskolakezdésre (ez ugye lehet augusztus vége, szeptember eleje) időzítik a bemutatót, ha olyan sztárokat felvonultató mozgóképpel jönnek, mint Nicolas Cage és John Cusack. Persze a pakliban benne van, hogyha a történet nem valamelyik híres amerikai városban játszódik, akkor Európában még így sem fogja érdekelni a közönséget, pláne, ha Alaszkában játszódik. Rendben, volt egy ilyen próbálkozás, hiszen Christopher Nolan Insomnia című filmje is ezen a tájon játszódott, de valljuk be, nem azért a filmjéért tartják ma a legjobbak között számon, hiszen a Memento, Inception vagy a Batman-trilógia inkább aratott nagy sikereket, mint Pacino és Williams jutalomjátéka.
Ezen film is a jeges, téli államban meséli el Robert hansen igaz történetét, aki 17 nőt erőszakolt és ölt meg, több, mint egy évtized alatt. Mivel elismert tagja volt a közösségnek, rá senki nem gyanakodott, viszont hibázott, így nem volt kérdéses a sorsa. Egy túlélő (Vanessa Hudgens, ez esetben nem éppen rossz kitörési kísérleteinek egyike a High School Musical után) segítségével nagyobb eséllyel erednek a tettes nyomába a szervek.
A rendező (és egyben író) Scott Walker nem akarta a nézőket azzal fárasztani, hogy nem mutatja meg a nyilvánvalót, hanem azt a dramaturgiai fogást választotta, amellyel nem lehet melléfogni annyira, hisz kisebb a kockázat: párhuzamosan mutatja be Hansent és a nyomozást. Nem épít a suspensere, csak felmondja a történetet. Igaz, azt néhol, igen hatásosan. A gyilkosságok és a nyomozás van, hogy olyan emésztő szorongással tölti el az embert, hogy úgy érzi, ez már sok. Van bizonyíték, nincs vallomás, van vallomás, nincs bizonyíték, a tanú élete is veszélyben, miközben fogy az idő, mert a tettes tudja, el fogják kapni, így minden nyomot el akar tüntetni. A macska-egér harc egész jól működik a finálét felvezető utolsó 20 percig, amikor is valamiért minden felgyorsul és minden a helyére kerül. Scott Walker nem végzett rossz munkát, de nem is fejezte be igazán húsba markolóan. Ugyan Cage és Cusack kisujjból hozzák a kötelezőt, sőt, utóbbi brillírozik a szerepben, de átütő ereje még sincs a filmnek, egészen a stáblistáig, ahol az igazi áldozatok fényképei beleégnek a retinánkba.
Rendes iparos munka ez is és sajnos a A bárányok hallgatnak és Se7en még mindig zászlós hajóként kell, hogy továbbvigyék a műfajt, mert azóta sem készült igazán jó alkotás ebben a műfajban. Az USA-ban már augusztusban bemutatták, magyarországi premierről nincs hír egyelőre. Talán majd az otthoni mozizás élményét gyarapíthatja a későbbiekben.
Nálam 6/10, de ez egyáltalán nem elég arra, hogy mérföldkő vagy csak egyáltalán jó filmként emlékezzünk rá, de egy őszi vagy téli estén egyszer kínálhat jó kis szórakozást annak, aki szereti a nyomozós, borzongós filmeket.
FIGYELD:
* John Cusack játékát
* A kegyetlen repülőutat és ami utána jön
* A vége főcím előtti fotókat
