Mindig elhatározom, hogyha egyszer lesz annyi pénzem, akkor bizony én vidékre költözöm a saját házamba, ahova jó hazamenni a városi nyugalmatlanság után. Leülni a nagy ebédlőasztalhoz, vacsorázni, aztán kiülni a tornácra, inni egy sört, majd felmenni az emeletre a hálószobába és pihenni vagy mást tenni. Csodás lehet, de amikor ilyen filmeket nézek, mint a The Conjuring elmegy a kedvem és arra az elhatározásra jutok, hogyha bottal is ütnének sem. Igaz, hogy filmünk története az amerikai vidéken játszódik, de azért nem szeretnék itthon sem a bugaci böllér szellemével viaskodni egész éjszaka, hogy aztán egy életre lelki sérült legyek, hiszen ki mondta, hogy a szellemek elismerik a határokat és mit nekik egy óceán. Pláne, hogy James Wan alkotása egy igaz történet. A sztori középpontjában egy sok gyerekes család áll, akik minden pénzüket a költözésbe fektették, hogy legyen egy szép nagy tornácos házuk. Csakhogy a ház nem látja őket szívesen. Ebből van némi félreértés és ezért az anya segítséget kér egy paranormális jelenségekkel foglalkozó házaspártól, hogy ugyan oldják már meg a gondjukat, mert már jó ideje nem aludták ki magukat rendesen, ráadásul még rettegnek is egész álló nap, amióta beköltöztek.
A horrorfilmek új korszakát megteremtő Fűrész rendezője és producere James Wan már az Insidius-sal bizonyította, hogy nem kell neki élő ember ahhoz, hogy a frászt hozza a közönségre. Megteszi hát újra korszakot váltva, méghozzá nagyon ügyesen. Nem tolja az arcunkba a borzongást, lassan, de biztosan felkészít rá és amikor már azt hinnénk ez csak egy újabb tucat szellemfilm, rádöbbent, hogy nem az. Egy csavart mindig tartogat, egy képet belevés a memóriánkba, hogy aztán pár perccel később felfedje annak fontosságát. Persze operál ő a kopogással, ajtócsapkodással, nem látható érintéssel és egyebekkel, de semmiből nem ad túl sokat, sem túl keveset, így a végén megteremti azt, amire kevés film képes: a hangulat ragad magával, nem kifejezetten a sztori. Ehhez persze a remek helyszín, díszlet és korrajz adja a hátteret, míg a kamera előtt pedig többek között Vera Farmiga és Patrick Wilson bizonyítják, hogy van keresnivalójuk a szakmában.
Okos film, amely közelebb akarja hozni a műfajhoz azokat, akik eddig (is) lenézték. Ez bizonyosan sikerült is a stábnak, hiszen a bevételek átlépték a 100 millió dolláros álomhatárt, ami ebben a műfajban nem éppen gyakori és egyes értesülések szerint lesz itt bizony második rész.
Aki szereti a borzongást, annak kifejezetten ajánlom.
Nálam 8/10, mert ugyan nem tökéletes, de elérte azt a hatást, amit egy magára valamit is adó horrornak kell: nem nézném meg éjszaka, a vidéki házamban (sem) ülve a nappaliban egyedül.
FIGYELD:
* Már a Warner Bros. logó alatt felcsendül a vészjósló zene, ami az utóbbi évek egyik legjobb horrorfilm szekvenciája.
* Judy egyedül otthon
* Ördögűzés
