Semmi közöm az USA-hoz. Nem voltam még ott, csak ismerem valamennyire a történelmét, mert tanították és az amerikai filmek belénk is sulykolják folyamatosan. Semmi közöm nincs a baseballhoz.Valamennyire ismerem a szabályokat, de nem tartom annyira érdekesnek. Ahogy a filmet sem. Pedig van itt rasszizmus, hősiesség, karakterfejlődés, lassítások, színészek. Igen, fontos megemlíteni, hogy Harrison Ford egy olyan alakítást nyújt, ami igazán ráfért már, mert a renoméja igen sérült az utóbbi időben (persze Indy 4. kalandjának enyhén szólva is bukott próbálkozása nem rajta múlt). Kellő rutinnal és örömmel alakítja a Dodgers tulajdonosát, aki a második világháború utáni Amerikában azt a társadalmilag elítélendő lépést teszi meg, amire senki nem számít: megvesz az addig csak fehérek által játszott baseball profi ligába tartozó csapatába egy fekete játékost, név szerint Jackie Robinsont, akit Chadwick Boseman alakít kellően keményen. Az ő együtt vívott harcukon keresztül kívánja bemutatni a film a háború utáni Amerika éledezését, gyengéit, építkezését. Ez a film a klasszikus építkezést vette alapul: szegény fekete fiú elindul a járatlan, göröngyös úton. Elindul és mindent megtesz, hogy célhoz érjen. A film is ezt szerette volna, de nem sikerült neki. Nem érintett meg. Azok az apró átvezető jelenetek hiányoznak, amelyekből kiderül, hogy miként, hogyan és legfőképp miért kerültünk a következő szcénába. Írhatnám azt is, hogy nem értem, ki, mit, miért tesz. Hiányzik a szív ebből a filmből, pedig éppen azt hirdeti, amit minden hősköltemény: légy önmagad, hallgass a szívedre vagy csak azt mutasd, amivel előrejutsz. Brian Helgeland abban a kórban szenved, mint David S. Goyer: írónak nagyon jó, rendezőnek viszont sajnos nem elég, pedig egy igen hálás témát kellett volna jól és kicsit rövidebben feldolgoznia. Nem sikerült. Ültem, néztem, vártam, de az átütő erő nem jött. Hiába voltak szépek Don Burgess képei, patetikus Mark Isham zenéje, amiből kevesebb kellett volna túl sok volt, amiből több kellett volna (vagy egyáltalán kellett volna) nem volt. Megértem, hogy egy magyar forgalmazó sem küldte a mozivásznakra a filmet, mert a magyar közönségnek ez bizony egy érdektelen alkotás lenne. Sajnos még DVD-n, Blue Ray-en sem ér meg csak egy megtekintést, annak ellenére, hogy nem kritikán aluli alkotás, csak nagyon epikus akart lenni.
Nálam 5/10 és bár szeretem a sportfilmeket, pláne a biopiceket, de ez nem érte el a szintet, amivel meggyőz. A baseballt pedig ez a film után sem fogom jobban érteni, de Amerika történelméből még egy apró részletet megint megtanultam.
FIGYELD:
*Harrison Fordot Branch Rickey szerepében
*Az első meccset
*John C. Reilly változtat pozíciót egyszer is?
