HTML

FLYVIKWORLD

A film elsősorban szórakoztasson, vizsgáztassa az agyat, de minden pillanatban azzal az egyértelmű szabályhoz ragaszkodva, hogy a néző elégedetten álljon fel a székből a megtekintés után. A cikkekben szereplő előzetesek, zenei aláfestések, melyek nem a szerző szellemi terméke és a filmplakátok jogtulajdonosai az eredeti forgalmazók, gyártók, míg az oldalon megtalálható írások és dalok szerzői jogai a cikk írójának tulajdonában vannak.

Friss topikok

  • kola18: Köszönöm a figyelem felhívást. Nekem nagyon tetszett a film, annak ellenére, hogy tényleg sok mind... (2013.09.16. 01:11) Emperor (2012)
  • kibord: Gratulálok! :) (2012.04.06. 17:13) Blogok között...
  • kibord: Te szegény :( Írtam mailt. (2012.03.22. 16:40) Szívügy (2012)
  • Speeh: Kibord: köszi! Vagyok most már. :-) (2012.03.14. 10:50) Hugo (2011)
  • terasz9: Tesó, nekem az tetszett ebben a filmben, hogy egyik szereplő sem eredendően jó vagy rossz. A másf... (2012.01.16. 17:40) Rise of the Planet of the Apes (2011)

GAMEZ

The Iron Lady (2011)

Speeh 2012.03.09. 12:17

Az egyik legellentmondásosabb politikai figuráról filmet készíteni hálás feladat, mert nemcsak a karrierje, de a magánélete sem unalmas. Churchill, György király, Howard Hughes, Széchenyi és még sorolhatnám. Ezek az életpályák mind azt mutatják, hogy a siker érdekében mindig fel kell adni valamit legyen az a család, a lélek vagy éppen az ép elme. Így aztán a siker és csillogás, a munka, a lelkesedés mellé mindig belefért a másik oldalon felbukkanó dráma, konfliktus. Ezek megfelelő egyensúlyát és harmóniáját kell megtalálni ahhoz, hogy egy sikeres biopic készüljön. Jelen esetben ez az, ami egyáltalán nem sikerült. Megkapjuk a politikai karrier bemutatását, a családi élettel járó konfliktusokat, de olyan élesen elválasztva egymástól, hogy nem mosódik össze egy történetté. Olyan érzés ez, mint amikor az ember kapcsolgat a televízióban Karácsonykor. Az egyiken épp a Reszkessetek betörők első része megy, míg egy másik csatornán a második része. A film esetében is ugyanez az érzésem volt, csak nem kellett kapcsolgatnom. Megtette ezt helyettem maga a rendező, akit azzal nem lehet vádolni, hogy bármit is kihagyott volna a filmjéből, de azt a számlájára kell írnom, hogy ezt stílus nélkül tette. Valahogy úgy lehetett vele, hogy az egyébként és újfent zseniális Meryl Streepben (aki láthatólag nagyon megtanulta a brit akcentust és a Vaslady beszédstílusát) bízik, hogy az vigye el a hátán a filmet. Meg is tette, ahogy a sminkesek is kitettek magukért. Nem kirívóan, hanem elegánsan dolgoztak a művésznő arcán, hogy a mozivásznon megjelenő Vaslady élettörténete kellő körítésben jusson el a közönséghez.
Valahogy azonban mégsem hat olyan mélyen a film a szívünkig. Nem érezzük át a hangulatát. Kivétel talán az utolsó jelenetben, amikor is ráeszmélünk, hogy ez a kemény, de csakis Nagy-Britannia érdekeit szem előtt tartó politikus még mindig köztünk jár és bizony már ő is "csak" valaki, akivel akár a boltban is találkozhatunk.
Nálam 5/10 és hálás lettem volna, ha a rendezés színvonala megegyezik a már említett színészi és sminkes munka minőségével.

FIGYELD:

- A Vaslady a boltban
- Jim Broadbent és Meryl Streep összes közös jelenete
- Megérkezés a Downing Street 10. szám alá

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://flyvikworld.blog.hu/api/trackback/id/tr434299609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása