2007-ben megmutatták, hogyan is néznének ki az alakváltó robotok kalandjai a vásznon. Akkor azt mondtuk, jól, még adjatok belőle, mert kell a látványorgia. 2009-ben nemcsak a Bukottak, de a második részek bosszúja is utolérte Michael Bay-éket, mert ugyan anyagilag megérte, kritikailag viszont nagyon csúnyán elhasalt a folytatás. Volt szabadkozás nem kevés és rengeteg forgatási videó is a neten, hogy a rajongók lássák, hogyan is készül a trilógia, remélhető zárása. Elkészült. Nem lett jó...vagyis igen, de ez kétélű dolog. Méghozzá nagyon kétélű. Az egyik része, hogy a sztori maga ugyan nem annyira kesze-kusza, mint a Bukottak bosszúja esetében, viszont nem is annyira jó, mint az első részé. Azért van ellenpélda is: az amerikai-szovjet űrverseny magyarázata ebben a részben ötletes, Sam szüleinek minimális megjelenése köszönetet érdemel, a csavar magyarázata kielégítő.
A többi szál viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Őszintén szólva még untam az első egy órát, ami azért nem jó érzés, mert ha kicsit rövidebben oldják meg a felvezetést, akkor biztos, hogy jobban élveztem volna az egész filmet. Tehát kicsit káoszos sztori, unalmas részekkel, de még éppen hogy szódával elmegy. Ahogy a színészi alakítások is, mert ugyan ez a film nem a drámaiság kellő színpadi és kamera érzékenységgel megáldott aktorok piedesztára emelésére miatt hivatott, de valamilyen szintű játékra azért volt lehetőség. Nem éltek vele. Ahogy a rendező sem a vágóasztal nyújtotta kreatív lehetőségek kreatív kihasználásával sem. Értem ezalatt, a totálisan magára hagyott, funkció nélküli lassítások és belassított hősies közelik használatát. Ezért megrovásban kell részesíteni Bay urat, mert eddig ezzel nem volt baj, de úgy tűnik, mindig tud hibázni. Ő igen, ahogy viszont a látványtervezők nem.
"What about the job?"
"Well, dad, I have got some interviews for this week."
"Oh, well and where is your car?"
"He is saving the world."
"Hm, so your car has a job but you don't, nice."
A film második része konkrétan Chicago teljes pusztulását mutatja be. Olyan szinten dőlnek a házak, robbannak a rakéták, csapnak le a kardok és zúzódik össze, aminek az a sorsa, hogy csak ülsz és tátott szájjal bámulod. Orgia, látványorgia, amihez Michael Bay csapata nagyon is ért. Minden egyes árnyék, vízcsepp, porszem a helyén van, valóságosan hat. Annyira, hogy ha az évtized filmes csatáinak készítenénk egy listát, ez a pusztítás biztos, hogy a top háromban lenne (az Avatar jelenlegi első helyét még nem sikerült senkinek túlszárnyalnia).
Nálam 6/10 és tényleg remélem, hogy nem lesz több film, mert Optimus Prime bizony megharcolta, amit kell és még egyszer végighallgatni ugyanazt a monológot, ami minden film végén elhangzik már a giccs és nagyon nem tetszés kategóriájába csapna át. Háromszor elég volt.
FIGYELD:
- Sam állást keres
- Megatron első felbukkanása
- Az utolsó majdnem egy órás csatajelenet, amelyben Chicagot majdhogynem porig rombolják
