Terminátorként, elpusztíthatatlan elemként élni az életet biztosan jó dolog lehet, de ha a realitás ösvényén maradunk, és nem az élő szövet a fémvázon kiborg vagyunk, akkor bizony kiderül, hogy ez olyan áldozatokkal jár, amit igen nehéz meghozni azért, hogy elmondhassuk: nyugodt életünk van. Danny Greene története nem mindennapi, amellett, hogy igaz is. Egy ír munkásról van szó aki miután szembeszállt és eltávolította a szakszervezeti vezetőket, a clevelandi alvilág kiemelkedő figurája lett. Ugyan, hisz ez a vérében van, gyűlölte az olaszokat, mégis kénytelen volt üzletelni velük. Ez okozza (nagy nehezen - fontos tényező) vesztét is, de halála viszont olyan folyamatokat indított el, ami meghatározó lett az amerikai alvilág szerkezeti felépítésében.
Jonathan Hensleigh, aki eddig inkább íróként volt elismert, mint rendezőként, egy olyan veszélyes útra lépett, amelyre csak nagyon kevesen merészkednek. Gengszterfilmet készíteni a The Godfather, Casino, Good Fellas nyomdokain haladva bizony merész vállalkozás. Ezt tudta ő is. Nem is ebbe az irányba vitte filmjét, hanem inkább a Donnie Brasco féle vonalat követte, mind kamerakezelésben, mind a kicsit szárazabb hangulat teremtésben. Ray Stevenson, aki eddig erőteljes testfelépítésének köszönhetően az akciófilmek mellékszereplőjeként számított most megmutathatta, hogy képes egy drámai szerepben is kihozni magából a legtöbbet és elviszi a hátán a filmet. Kellemes meglepetés amellett, hogy olyan már rutinos gengszterfilm aktor mellett kellett megállnia a helyét, mint Paul Sorvino (röpke szerep), Christopher Walken és a kultusz filmek specialistája, mint Vinnie Jones, Val Kilmer vagy Vincent D'Onofrio (megemlíthetjük kedvenc B-film sztárunkat is Robert Davi-t is a kis, ám annál fontosabb szerepben). Mindenki tökéletes, ahogy a film is az, a maga módján. Kis költségvetés, látszik, ellenben remek megvalósítás, látszik. A film hossza egyedül az, ami zavaró, mert ugyan ez nem egy akciófilm, de néha bizony fel kellett pofoznom magam, hogy együtt lassuljak a történet alakulásával és ez az egyetlen dolog, amit, mint negatívum kiemelnék: a dinamika és a ritmus valahogy nem passzolt, az arányokat egy kicsit elnézték.
"Is it all you got? A fucking little bomb or dinamite to kill me, You can not kill me fucking Italian bastards!"
Nálam 8/10, mert az utóbbi évek egyik legjobb gengszterfilmje, ami bizony kellett már, mert végre visszajutunk egy két óra erejéig a szuperhős univerzumból oda, ahol élünk: a valóságba.
FIGYELD:
- Ray Stevenson játéka
- Az eredeti archív felvételek beépítése a filmbe
- A konklúzió
