A hatvanas és hetvenes évek filmgyártásában nagy szerepet kaptak a második háborús történetek. Voltak köztük igaz történetek, voltak köztük kitaláltak, de kijelenthető, hogy majd mindegyike (nemzetközi piacra kikerült alkotásokról beszélek) legendás lett. Gondoljunk csak A Halál 50 órája, A sas leszállt, a Kémek a Sasfészekben, A piszkos tizenkettő vagy a Kelly hősei című opuszokra és még sorolhatnám, de nem teszem, hiszen felsorolni és nehéz. Az utóbbi időben csak elvétve találkozhattunk a nácizmust felölelő korszakról szóló filmekkel. Kivétel persze Tarantino Ingloriuos Bastards-ja, amely sikeresnek bizonyult persze...tudjuk miért. A jelen esetben tárgyalt alkotás viszont a régi háborús filmek történetvezetését (őrnagy - össze kell állítania egy kis létszámú csapatot az ellenséges vonalak mögé - van lázadó típusú, de lojális, börtönt megjárt katona és nehéz küldetés a havas Norvégiában), képi megoldásait veszi alapul, meglepően nem rosszul. Na, nem is annyira jól, de nem éri el a nézhetetlenség kategóriáját. Az első probléma, hogy a dialógusok mind laposak és őszintén szólva rövidek is, ahhoz képest, hogy olyan sok akciót nem kapunk. A második szembe tűnő gondom a kamerahasználat, illetve a design kialakítása volt. Ez a téma megérdemli a szűrők használatát, ami jelen esetben kicsit piszkosabbá, porosabbá tette volna a képet. Ettől hitelesebb lett volna minden. Ami erény, hogy sikerült remek színészeket összeszedni. Sean Bean, Danny Dyer, hogy csak a két főszereplőt említsük. Róluk mindig is tudtuk, hogy nagyszerűek és nagyon remélem, hogy majd egyszer valamilyen nagy hollywoodi produkció főszerepében is láthatjuk őket - igaz, Sean Bean már rutinos, de csak mint mellékszereplő, ezt se felejtsük el, pedig nagyon tehetséges.
"You go east, we go north, understood soldier?"
"Yes but what will happen to you?"
"I've asked you: Is it clear soldier?"
Ahogy a zeneszerző, Michael Richard Plowman is, mert olyan főtémát sikerült írnia, ami nagyon kellemes aláfestést ad a jelenetekhez. Maga a film nézhető, sőt a maga nemében még kellemes csalódásnak is mondható a maga egyszerű történetével és gyártási színvonalával, annak ellenére, hogy a finálé lezárása kicsit hirtelennek tűnik. Viszont ez bocsánatos, hiszen arra a kellemes másfél órára kikapcsol és eléri, hogy ha VHS-n, ha DVD-n, ha Blue Ray lemezen, de elővegyük a cikk elején említett alkotásokat.
Nálam ugyan 6/10 és amellett, hogy lehetett volna jobb is, aki szereti a második világháborús filmeket, nem fog akkorát csalódni. Sőt, szerintem még néhány jelenet (mint például a német katonák mészárlása vagy a torony megsemmisítése) meg is marad majd a nézők emlékezetében.
