FLYVIKWORLD

Nem igen lehetett látni, hallani a filmet körülvevő marketing hadjáratról, talán azért, mert ez egy vérbeli jogi thriller, nem pedig egy nyári blockbuster. Olyan, amelyeket már megszokhattunk John Grisham tollából. Az öreg visszavonulót fújhatott, legalábbis az utóbbi időben nem láttunk az ő írásain alapuló bírósági történetet a vásznon. 1996 azonban emlékezetes lehet, hiszen akkor mutatták be A Time To Kill című filmet, Joel Schumacher rendezésében. Egy remek, klasszikusnak is mondható darab, amelyben az akkor még mondhatni ismeretlen Matthew McConaughey kapta meg a lehetőséget, hogy egy fekete férfi védelmét lássa el, akit lánya erőszaktevői ellen elkövetett gyilkossággal vádoltak. A szerepben brillírozó fiatal színész olyan magasra tette a mércét, hogy alakítása azóta is a legjobbnak számít a karrierjében (és a kritikusok szerint is), már ha a közelmúltbeli "botlásait" vesszük alapul, hiszen a romkomok világában ragadt, nem kis időre. Most azonban visszatért a gyökerekhez. Megint egy védőügyvéd szerepében tűnik fel, akinek egy gazdag fiút kell kihúzni a bajból. A vád gyilkosság, a bizonyítékok mind a fiatalember ellen szólnak. Ám az ügyvéd sem éppen mindennapi figura: egy Lincoln hátsó ülése az irodája, volt felesége  államügyész és az ügyvéd úr az a gyakorlatias fajta, akinek inkább az utcán vannak kapcsolatai, mintsem a felső tízezerben. A Michael Connelly (Blood Work című munkája még ismerősen csenghet), bestseller-én alapuló történet azonban nem ennyire egyszerű. Tele van csavarokkal és olyan jogi megközelítésekkel, amelyeket a már említett John Grisham könyvek lapjain olvashattunk, így engedve bepillantást az amerikai jogrendszerbe. Feszes tempójú, néhol kicsit zavaros, de remekül kivitelezett filmmel van dolgunk, amelyben a hollywoodi nagyágyúk helyett a feltörekvő ifjúság és a mindig is megbízható rutinos színészek nyújtanak pazar alakítást. Feltűnik Williams H. Macy, Marisa Tomei, Michael Pena és Bob Gunton a már említett Matthew McConaughey mellett. Mindenki kihozza magából a legjobbat, habár ez a film ténylegesen a főszereplőt hivatott "sztárolni", aki végre visszatalált a helyes útra, mert ebben a szerepben lenyűgözően játszik az arcával, a hangsúlyokkal, a gesztusokkal. Minden dicséretet megérdemel, ahogy Ryan Phillippe is az ügyfél szerepében. Megint rossz fiút játszik, meglepően jól, persze hozzáteszem, az első perctől kezdve egy antipatikus karaktert kapunk tőle, akivel nem szívesen azonosulunk. A zeneválasztás, a fényképezés kitűnően vizsgázik, nagyon jól aláfestve a hangulatot és a különböző helyszínek, helyzetek hátterét. Remek kikapcsolódás, amely gondolkodásra is ösztönözhet mindenkit, még akkor is, ha egy kicsit hosszúra sikeredett a film, hiszen nem bulvárosan, de nem is idegesítően szájbarágósan, de még emellett, nem is túl meg nem értett művészi  sznobsággal adagolja nekünk a feszültséget a rendező, akinek ez az első komolyabb munkája. 
Nálam 8/10 és ugyan vannak hibái az alkotásnak, mégis megérdemli, hogy csak két ponttal maradjon le a tökéletestől, mert azok a hibák nem annyira súlyosak, sőt, ami a legfontosabb, nem zavaróak és végre kimondhatjuk megint: Mr. McConaughey, Ön (tud) remek színész (is lenni)!