FLYVIKWORLD

Igenis vannak gyöngyszemek, amelyek nem jutnak el a magyar nagyközönséghez, pedig igazán megérdemelnék. Ehelyett olyan produkciókat kell végigszenvednünk, amelyek leginkább csalódást okoznak, hiába  nagy nevek a rendezői székben vagy a főszerepben. Ez utóbbi két kategóriára nagyon jó példa Mikael Hafström és Sir Anthony Hopkins közös munkája The rite címmel, ami, valljuk be töredelmesen maga volt a két óra unalom. Hogy miért említem ezt a filmet, mert a rendező személye azonos ennek a filmnek az esetében. Egy igazi ötvenes évekre jellemző film noirt kapunk tőle, meglepően magas színvonalon. Ezért nem is értem, hogy ez a film miért kerülte el a forgalmazók figyelmét. Olyan sztárok vonulnak fel az alkotásban, mint John Cucack, Ken Watanabe, Chow Yun-Fat, David Morse, Jeffrey Dean Morgan és a mindig gyönyörű Gong Li. A történet a Peal Harbor előtti időkről mesél, amikor amerikaiak, japánok, németek, franciák, kínaiak éltek egymás mellett lappangó feszültségben, de üzleti és kommunikációs érdekek miatt, mégis elviselve a másik nemzet képviselőit Shanghai területén. Egy amerikai kém meggyilkolása azonban felborít minden addigi megállapodást és igazi kémjátszma kezdődik a diplomaták és hírszerzők, szeretők és feleségek között. Mindez, ahogy már említettem, Pearl Harbor bombázása előtti utolsó pillanatokban. Mivel a részletekbe bocsátkozni nem szokásom, ezért többet nem árulok el a történetről, így foglalkozzunk azzal, hogy mitől is jó ez a film. Jó, mert remek a rendezés, habár most is eszünkbe juthat a nagy előd, Empire of the Sun, ahol kicsit szemcsésebb, piszkosabb bemutatása ezen időszaknak ma is emlékezetes és a Shanghaiból talán ez hiányzik. Minden a helyén van, de ettől marad el a klasszikustól. Túl szép, túl jó, túl látványos, de hol a fülledtség, ami erre a régióra jellemző? Mindemellett viszont végig izgalmas filmet nézünk, amelyben kiderül, hogy John Cusack miért is remek színész, mitől fedezték fel Ken Watanabe-t Hollywood-ban is, Gong Li tehetsége nemcsak gésaként érvényesülhet és hogy Chow Yun-Fat nemcsak a jófiú szerepekben alkothat maradandót. Amint írtam, igazi gyöngyszemmel van dolgunk, ami a műfaj minden elemét ügyesen  és tisztelettudóan használja, nem ripacskodva követleve a kult státuszt. Éppen ezért a szerénységért érdemel dicséretet a film, mint alkotás, mert kerüli a  hamisan pislákoló reflektorfényt, viszont a marketing csapat pedig egy hatalmas letolást kellene, hogy kapjon, amiért nem tettek ki magukért és nem adták el a filmet egy szélesebb közönségnek.
Nálam 7/10 és mindenkinek ajánlom, aki egy szép, izgalmas, régi időkre emlékeztető romantikus, drámai kémtörténettel akarja eltölteni a szabadidejét.