Úgy tűnik, hogy az "egy konkrét műfajba" sorolandó filmek ideje leáldozóban van, gondoljunk csak a remek Black Swan-ra vagy a kitűnő Let Me In-re. Majd minden stílusjegyből szedtek elő, tettek hozzá ezekhez a summa cum laude-val vizsgázó alkotásokhoz. Van, ahol a dráma, a szürrealizmus, a groteszk, a romantika sötétebb oldala vagy éppen a humor az, amely a főszál, de megjelenik emellett egyéb jegyek csokorba fűzött kavalkádja is. Ezzel a filmmel sincsen másképp, talán azzal a különbséggel, hogy ez itt derűsebben, de árnyaltabban mutatkozik meg. Maga az alapszituáció lehetne vicces vagy komikus, de nem az, hanem emberi, mégis valahogy mosolyra görbül a szánk, miközben együtt lélegzünk a történettel. Ez azért lehetséges, mert rettenetesen hiteles minden egyes momentum, minden egyes karakter, minden egyes dialógus, ami egyfelől a remek színészvezetésnek, másfelől a brilliáns alakításoknak köszönhető. Lisa Cholodenko rendező egyáltalán nem esett abba a hibába, hogy egy feminista szózatot intézzen a nézők felé, hanem nagyon okosan, valósan ábrázolja nekünk az alapszituációt és a belőle egyre másra növekedő kisebb gyökereket. Egy leszbikus pár két gyermeket nevel, akik közül a fiú meg akarja ismerni a biológiai apját. A találkozás sikerül, és ezzel feje tetejére áll az egész család élete. A rendező, egyben forgatókönyv társszerző nem torzít, nem is giccsebe hajlóan magyaráz, csak bemutatja milyen lehet egy ilyen intermezzo egy különös család életében. Különösen csodálatos Anette Bening a család fejeként, de tőle ezt már megszokhattuk (meg is kapta a Golden-Golbe-ot), míg Julianne Moore egyszerűen tökéletes a kissé bohém, de felelősségteljes de hóbortos feleségeként. Csak dícséret illeti a többi szereplőt is, Mia Wasikowska-t (Alice in Wonderland) és Josh Hutcherson-t (Bridge To Terabithia), akik egyáltalán nem gyakornokként, hanem ugyanazon a színvonalon játszanak, mint a rutinosabb kollégák. Közülük is, meg kell említeni, hogy Mark Ruffalo ügynöke végre dolgozni kezdett és egyre jobb szerepajánlatokkal kényezteti kliensét (Viharsziget - Leonardo diCaprio társa, de ő lesz Hulk is az Avengers-ben), mint például ez a szerep, amelyben remekel, mint spermadonor, biovendéglős.
A film mégsem tökéletes, a jelenetek néha rövidebbek, hosszabbak a kelleténél, de nem zavaróan, csak a "valami mégsem stimmel" érzés árasztja el a nézőt, amellett, hogy remek, intelligens szórakozási lehetőség akkor, ha olyan filmre vágyik bárki is, amely nemcsak időtöltésre, de gondolkozásra is sarkal.
Nálam 7/10 és nagyon remélem, hogy ez a stáb, így együtt készít még valamit, mert a forgatókönyv és a rendezés mind megütötte a mércét és az a kicsi plusz, ami kellene, meglesz legközelebb.
