FLYVIKWORLD

Régi szép idők, amikor még egy dologgal lehetett magyarázni az éhséget, a szárazságot, az elvesztett háborúkat. Egyszerűbb volt mindent az istenekre fogni. Manapság csak dicsérni szabad, egyet és a sikertelenségünket az önbizalom és a kitartás hiányával magyarázzuk. Talán jobban is tesszük, mert azokban az antik időkben bizony az istenek sem nézték jó szemmel, ha az emberek ellenük fordultak (most Ő sem tenné, és higgyünk is neki, hiszen bizonyította már az erejét). Azt kezdtük hinni, hogy mellérendelt viszony van közöttünk, aztán persze az Olimposziak és az alvilág ura kimutatták a foguk fehérjét, jelezve, velük nem nagyon lehet packázni. Na de hogy van az, hogy mindig van egy félig isten, félig ember, aki persze morális diszharmóniába kerül saját magával és a száramzását illetően, aztán persze a leghősiesebben dönt? Persze, nem fogadja el a kardot, amit felkínál neki Zeusz, mert akkor húú, mi lesz?! Előreszaladtam, bocsánat. Az történik ugyanis, hogy istenek és emberek kisebb nézeteltérésbe kerülnek egymással, ami persze háborúhoz vezetne. Hádész maga érdekeit nézi, Zeusz kemény, de szimpatizál a halandókkal, pláne, hogy van egy fia is közöttük, Perseus. Adott tehát egy szappanoperákra jellemző helyzet. Meg kell oldani. Meg is teszik. Telezsúfolták a filmet a színészet nagyágyúival, mint Liam Neeson, Ralph Fiennes például és főszereplőnek megtették Sam "csak blockbusterben szerepelek" Worthington-t és forgatni kezdtek. Csalódást ugyan nem okoztak, ha a látványt nézem, de az egész mitológiai varázsát vesztették el valahol időközben. A skorpiók, a Kraken, Medusa a digitális technológia lenyűgöző gyümölcsei, de maga a sztori nem fogott meg, nem hatott meg senki halála és még a város leigazásának képi megvalósítása sem adott alkalmat arra, hogy csodálattal nézzem majd meg a stáblistát a film végén. 1981-ben készült már egy változat ebből a témából, amit manapság mint "ciki" kategória tartanak számon, pedig az valahogy jobban kiemelte az istenek és emberek közötti különbségeket. Igaz, látvány szempontjából ma már tényleg elavult, de majdnem 30 éve volt. Akkor Magyarországon még azt a szót sem ismertük, hogy Internet. A lényeg, hogy amíg az a megvalósításban mondott kvázi csődöt, addig az aktuálisabb változat a történetmesélés szempontjából bukott meg. Így alapvetően kiegészítik egymást és habár összehasonlítani nem szabad, akkor is azt kell mondjam, hogy a színvonal ugyanaz. Nálam, Louis Leterrier filmje s az istenek vezessék a kezem, 6/10, mert szórakozásnak igenis megfelelő a 2010-es változat. Majd egyszer lesz talán egy olyan változat, amely az eddigi két elhíresült változat pozitívumait elegyíti és egy igazi kalsszikusként emlékezhetünk rá. A mostanira nem nagyon fogunk.