FLYVIKWORLD

Ránézel a plakátra és egy csöpögős, evidens élet bölcsességekkel teli vígjátékot vársz. Majd még alaposabban megszemléled és a főszereplő neve sem változtat a véleményeden, hiszen a nagy nevettető, Robin Williams neve áll rajta. Azt gondolod, hogy jó lesz a film majd egy másnapos szombat délutánon, amikor nem akarsz gondolkodni, csak nevetni egy-két jól sikerült poénon. Viszont egy dolog ne kerülje el a figyelmed: a Sundance filmfesztiválon imádták az alkotást. Ez viszont arra enged következtetni, hogy nem egy hétköznapi filmről van szó. Ez tény. Egyáltalán nem átlagos. Sőt, mondhatni igen különleges a maga nemében.
Adva van egy tanár, egyedül álló apuka, egy sikertelen író, aki a lúzerebb fajtából való. Van egy fia, aki annyira gyűlöli, hogy már irrítáló és kicsit eltúlzott helyzeteket teremt bunkó, perverz kijelentéseivel. A fiú viszont önkielégítés közben (!) meghal, ami elég kínos, így az apa  öngyilkosságnak állítja be, emiatt viszont az élete egy csapásra megváltozik, amikor nyilvánosságra kerül a fiú "búcsúlevele". Az alaphelyzet ugyan különleges, de a film megtekintése után rájössz, hogy a mondanivaló annál egyszerűbb: mit kezdenél, ha az öledbe pottyanna egy lehetőség, amivel sikeresebb, magabiztosabb lehetsz és eltörpülnek az akadályok előtted? Robin Williams egy amolyan mindent elvállalok színész és bizony voltak melléfogásai az utóbbi időben. Ez viszont nem az. Olyan szenzációsan alakítja az esetlen, vesztes, az emberek által nem tisztelt pedagógust, hogy néha még sajnáltam is és azért drukkoltam, hogy igenis élvezze ki azt a helyzetet, amit a saját fia, saját  hülyeségének leplezésével teremtett. Erre mondjuk, hogy valaki egy szerepre született. Gondolkoztam és nem jutott eszembe senki, aki ennyire jól tudná megjeleníteni ezt a karaktert. Az író-rendező, Bobcat Goldthwait nagyon szép munkát végzett, nem okozott csalódást, de érezhetően nem engedett abból az elképzeléséből, hogy ez a film bizony nem a nagyközönséget célozza meg, hanem inkább egy jó forgatókönyv megvalósítása és egy remek színész jutalom játéka miatt született meg.
Mindent összevetve én érdekes lelkiállapotba kerültem a film után, ami nem mondahtó se jónak, se rossznak, de legalább kizökkentett a napi rutinból. Nekem is eszembe jutott, hogy milyen jó volna kapni egy kínálkozó lehetőséget azért, minden jobb legyen. Ennek ugyan meg van az ára, de ahogy a film vége is a lelki megtisztulással, azaz a bűntudat felszínre törésével zárul, úgy én is, hogy ne legyen lelki ismeretfurdalásom egy 8/10-et adok a filmnek. Nem fogom újra megnézni, de egy kultúrális kalandnak jó volt.