FLYVIKWORLD

1990. Jonathan Demme úgy gondolta, hogy itt az idő és filmre vitte Thomas Harris (ex-FBI viselkedéskutató) regényét, ami gyökeresen kihúzta az akkori, hasonló műfajú próbálkozások alkotások korlátait. Leszerződtette Jodie Foster-t és Sir Anthony Hopkins-t a főbb szerepekre, miközben két, akkor még aranykorát élő aktort is felkért a meghatározó karakterek megformálására, név szerint Scott Glenn-t (karakterét egy igazi FBI ügynökről  - talán éppen Thomas Harris-ről mintázták) és Ted Levine-t (Buffalo Bill, a gyilkos szerepében).
Újat alkotott, kegyetlen naturalizmussal mutatta be azt, ami addig elképzelhetetlen volt. Itt ne csak a vértől csöpögő szcénákra gondoljunk, hanem magára a hangulatra. Talán a mai napig nincsen olyan film, amelyben úgy várod a jelenetet, mint itt, amikor Hannibal Lecter szerepel. Sir Anthony Hopkins ezért az alakításáért kapta meg az Akadémia elismerését, igaz összesen 26 percért, de az milyen 26 perc!
A folyamatos pszichológiai csavarok, a karakterek különböző személyes problémái és a gyilkos utáni hajsza egy percre sem unalmas, sőt egy kis hiányérzete mindenkinek van, mert Hannibal, a kannibálról nem sokat tudunk meg. (Ezt a hibát kijavították az évekkel későbbi "eredettörténetben".) A drámába hajló beszélgetéseket mindig jó időben, kellő arányérzékkel vegyíti a rendező a brutális jelenetekkel, amelyek cseppet sem öncélúak, segítve a történet fejlődését.
A zárás pedig egy epikus, egyáltalán nem happy end-del végződő, folytatást sejtető végkifejlet, ami után megtörtént az, aminek nem kellett volna: Készült egy folytatás, és hiába a neves, kultikus alkotógárda - Ridley Scott, Julianne Moore, Ray Liotta, Gary Oldman, Giancarlo Giannini,- meg sem közelítette az első film színvonalát. Pedig a könyv jó, ahogy mindegyik az.
The silence of the lambs nálam 9/10.