Roland Emmerich Shakespeare-ről forgatott. Biztos, hogyha ezt a mondatot olvasnám valahol, mosolyra görbülne a szám. A katasztrófafilm királya drámában, középkori thrillerben utazik, akinél a látvány és a technikai újítások mindig is előkelőbb helyet foglaltak el a fontossági sorrendjében, mint a sztori. Ha megfigyeljük, a német rendező kiegyenlítetten hullámzó minőségben dolgozik. A függetlenség napja ütött, a Godzilla bukott, a Holnapután kiváló lett, az i.e. 10 000 gyötrelem, míg a 2012 pedig ugyan jobb, mint az előző filmje, mégis igazi csalódást keltő iparos munka. Folytatódik-e a minta? Erre a kérdésre nemsokára választ kaptok.
A történet és egy oxfordi elmélet szerint nem William Shakespeare írta a manapság neki tulajdonított műveket, hanem valaki más. Hogy ki, azt nem árulom el, de annyit elmondhatok, hogy a színdarabok, drámák bemutatójának nyomvonalán haladva egy hatalmi összeesküvés bontakozik ki. A merész ötlet nagyon, sőt kínosan is elsülhetett volna, de Emmerich tartja magát a sormintához és a rosszul sikerült világvége mozi után egy értékelhető alkotással rukkolt elő. Amellett ugyan, hogy az elején hiába figyelsz oda, így is úgyis elveszted a fonalat (a visszaemlékezések, időbeli ugrások zavaróak a film első perceiben), de ha nagyon figyelsz a dramaturgia és a rendezés segít visszatalálni a történet gócpontjainak megértéséhez. Emiatt pláne dicséret illeti az alkotókat, mert a hosszú játékidő és a bonyolultnak ható cselekmény egy kicsit megtornáztatja az agyat (ami meglepő egy Emmerich film esetében), így kell a segítő forgatókönyv, hogy mindent tisztán lássunk. Ha már a vizualitás is szóba került áttételesen, a látvány tekintetében le a kalappal. Gyönyörűen, életszerűen, de nem kirívóan megalkotott díszletek és látványvilág, korhűnek tetsző jelmezek, remek karakterek és igazán jó szórakozás. Ez az, amit ígér a film, ha és csak akkor, amennyiben nem támasztunk túl nagy követelményeket a filmmel kapcsolatban. Ne keressünk történelmi tényeken alapuló igazságtartalmat, ne kötözködjünk, ha valami nem egészen úgy van. Ha már Tarantinonak megbocsájtottuk az Inglorious Bastards esetében a históriás hűtlenséget, akkor ezt most is megtehetjük. Azt hiszem Emmerich meg akarta mutatni, hogy nemcsak a világ, hanem a legendák stílusos, fikciós lerombolásához is ért. Azt kell mondjam, hogy igen.
Nálam 7/10 és a rendező mércéjéhez képest kiemelkedő munka, és egyébként is jó szórakozás. Ez az a film, amivel azt kapcsolatban azt kell mondjam, hogy nincsen vele semmi nagyobb baj.
FIGYELD:
-Vanessa Redgrave a királynő szerepében briliáns
-Hány ismert Shakespeare darabot fedezel fel a filmben?
- A motiváció és a sorsok kiteljesedése a film végén
