Mindenki számára ismerős a "bárcsak ne ő lenne a főnököm" gondolat. A főszereplő három fiatalember nemcsak elvi síkon képzeleg a fenti mondatról, hanem gyakorlati terepre terelik egy lerészegedett éjszaka után született ötleteiket. Persze, mivel nem profik, ezért alvilági szakmai berkekben kutakodnak valaki után, aki megteszi helyettük, ám a sors úgy hozza, mégis maguknak kell megszabadulniuk gyűlölt feletteseiktől. A három lúzer karakter ügyesen szabadul ár a nézőkre az első 10 perc után, ami azért is fontos tényező, mert ezzel elárultam a film egyik nagy erényét: nem kell sokat várni az első igazán jó poénra. A felvezetésben minden benne van, mégsem hosszú és a folyamatos információ adagolás sem gátolja meg az alkotókat abban, hogy közben végig röhögtessék a közönséget. Mert, hogy röhög az ember. Nem is keveset. A rossz főnök sztereotípiák ugyan visszaköszönnek, de mivel Kevin Spacey zseniális, Colin Farrell szemtelenül pofátlanul tökéletes és Jennifer Aniston is ügyes a maga szerepében, ezért egyáltalán nem zavaróak a forgatókönyv személyiségbeli túlzásai. Talán Jamie Foxx játszik rá egy kicsit jobban, mint kellene, de még az sem megvetendő, mert karakterét viszont kellően ripacskova adja elő, ami viszont néhol szükséges is.
"No, you don't understand. I mean, your people, like black people, you yre on the edge of the society and it is wrong."
"Hey, I have a pub. Do I look like, I am on the edge of the society?"
Politikailag csak kis részben inkorrekt a film, de simán beleillik a manapság oly divatos vígjátékok közé, csak kevesebb altesti poénnal felvértezve, ami nem is tett volna jót a filmnek.
Nálam 8/10, mert régen volt olyan vígjáték, amelyen több, mint egyszer röhögtem volna jó ízűen.
FIGYELD:
- Mit tesz a kokain?
- A motelszobás jelenet
- A doktornő átverése
