Amikor 1978-ban bemutatták a Halloween-t, mindenki elismerte, hogy nem sok pénz, hanem kreativitás kell egy igazi sokkoló slasher moviehoz. John Carpenter, Debra Hillel együtt olyan atmoszférát teremtettek, amely évekig meghatározta a hasonló filmek képi és hangzásvilágát. A mindössze majd 40 ezer dollárból forgatott film több milliós bevételt hozott (nem mellesleg sztárrá, "sikolykirálynővé" avatta a fiatal Jamie Lee Curtist) és méltán vált kultikussá (ezért készült rengeteg folytatás - a második rész még rendben van, a többi szánalmas, kivétel a H20). A rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző Carpenter ezek után a horror mestere címet is kiérdemelte, de kiszakadni a Myers-sagaból nem tudott. A The Thing és a The Fog legendásak (utóbbi csak a zenéje miatt) és ugyan a Vampires (a vámpír univerzum keveredése a western műfajával) nem sikerült rosszul, de az azt megelőző Ghost of the Mars szégyenfolt lehet a filmográfiájában. El is tűnt és csak, mint based on his character és executive produceri feladatokat látott el a Halloween folytatásainál és remakejeinél. Aztán elérkezett 2010 és bármilyen furcsán is vette ki magát, a The Ward esetében csak a rendezői széket foglalta el, se a zenéhez, sem a produceri teendőkhöz nem tett hozzá. Talán kellett volna. Maga film nem lenne rossz, de ezt a sztorit már ismerjük. Fiatal lány egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol társaival együtt próbálják túlélni az éjszakánként felbukkanó és őket öldöső szellem ámokfutását, miközben az orvosok és ápolók sem éppen a legszimpatikusabban állnak hozzá, aminek oka viszont a film végére kiderül. Nagy csattanót akartak az alkotók, amivel nincs is gond, mert egy kicsit csodálkozol is, de nem sikerült igazán jól felvezetni a záróakkordot.
"I don't know why I'm here. Tell me doctor, please!"
"Don't you really remember how you get here and why?"
"The truth, what is the truth doctor?"
Pedig a színészek mindent megtesznek a sikerért, kivétel Amber Heard vagy Daniella Panabaker. Ők legszürkébbek, pedig nekik kellene a hátukon vinni a történetet. A két név ismerős lehet, előbbi a Californication és a Drive Angry-ből, míg utóbbi Shark lányát játszotta a Shark című televíziós sorozatban James Woods oldalán.
Nálam 5/10, mert voltak borzongó pillanatok, amelyek kötelezőek és még jól is sikerültek és a mai B-kategóriás (vagy nevezzük úgy: csak DVD-re megjelenő) filmek közül magasan kiemelkedik, de Carpenter mestertől ennél sokkal többet vár az ember.
