Mi történik akkor, ha egy nagyon gazdag családnak bármilyen problémája akad? Elintézik. Így vagy úgy, de a probléma megoldódik, a nyilvánosság elől mélyen eltemetve, hiszen a látszat az, amely ezt a réteget élteti. Ez a film egy megtörtént és a mai napig lezáratlan eltűnési ügyet dolgoz fel a maga lassan hömpölygő módján. Egy lázadó ifjú egy olyan lányt vesz el feleségül, akit az ingatlanbefektetések miatt pénzes család, konkrétabban az apa nem lát szívesen. Hiába a kedvesség, a szépség, az odaadás és a látszólag feltétlen szeretet, az újdonsült feleség nem illik bele az apa fiáról alkotott jövőképébe. Ez még nem lenne akkora baj, de a múlt sötét titkokat rejt a családdal kapcsolatban, amely bizony a fiú különös viselkedésének is kulcsa. A bizalom teljes hiánya, a látszat fenntartása, a pszichológiai problémák, az abortusz által kiváltott házassági hullámvölgyek egyre inkább magával rántják a nézőt egy olyan világba, amely az elején még kecsegtető, majd egyre sötétebb lesz. Az első tippek alapján megfogalmazódott bennem egyfajta vádirat a családdal szemben, majd ezt elvetve már csak egy gyanúsítottat tartottam meg, de még ebben az esetben sem biztos, hogy igazam van, hiszen az ügy a mai napig, azaz 19 éve lezáratlan. Hiába a jól eltalált színészválasztás, a remek történelmi háttér, a film mégis olyan lassan és idegesítően halad előre, hogy elveszíti az érdeklődést. Talán ezért is ültek rajta olyan sokáig a producerek, hiszen a 2008-ban készült alkotást csak 2010-ben mutatták be, nem éppen jó kritikákkal övezve, amelyekhez most én is csatlakozom. Az egyedüli dolog, ami kiemeli a filmet a B kategóriából, az a hangulatteremtés, amely egy dolgot ért el nálam: mindenki antipatikus kivéve a lány családját. Ryan Gosling és Kirsten Dunst kettőse jól működik, ahogy Frank Langhella is precízen adja a családot minden körülmények között védeni próbáló apát, de az egész olyan, mint egy unalmas családi dráma megspékelve egy-két sötétebb jelentettel. Dicséretet azonban Gosling játéka mégis csak kiemelve megérdemel, hiszen minden egyes feltűnése kifogástalan a lelki beteg fiú szerepében. Ezért aztán mégsem írhatjuk le teljesen ezt a próbálkozást, de hogy jó filmmel lenne dolgunk, nem állíthatom.
Nálam 4/10 és hiába a komoly, igaz történeten alapuló téma, hiába a korhű ábrázolás, hiába a drámaiság, nem ér fel a megfelelő jelzőhöz sem, pedig az alapanyag és az eszközök meglettek volna hozzá, csak nem úgy gyúrták össze, ahogy kell. Sajnálatos.
