Bevallom őszintén, hogy a Coen testvérek filmjei nem tartoztak nálam soha a könnyen emészthető kategóriába. Nagyon lassú, ám de hibátlan történetvezetésükkel nem tudtak meggyőzni. Azt viszont el kell ismernem, hogy az egyik legkreatívabb filmes páros az övék, mert a különböző műfajok közti kalandozásaik soha nem mentek egy bizonyos mérce alá. Ahogy ennél a filmnél sem.
Az igazi átlagember megjelenítése soha nem egyszerű, mert az érdektelen és a közönség nem is szeret vele szembesülni, így hát nincs más, valamilyen különleges helyzetbe kell taszítani a főszereplőt. Különleges lehet, ha az asszony válni akar, a gyerek drogozik, a diák szimpátiája oda? Nem, de ha mindezt egy zárt, hagyományokra épülő zsidó közösségbe helyezzük, mint esetünkben, akkor érdekes lehet minden apró részlet.
Az általunk, mind képileg, mind hangulatilag várt katarzis ugyan elmarad, de ha megvárjuk míg elér a tudatunkig az, amit láttunk, minden összeáll. A bátortalan, sorsát elfogadó ember, aki nem tesz többet annál, mi adatott, s mit megszerzett védeni sem védi, csak sodródik az eseményekkel olyan feszültséget teremt a nézőben, hogy legszívesebben bekiabálna, hogy "Állj a sarkadra koma!", de nem tesszük, mert várjuk, hogy ő lépjen, de a sors közbeszól és olyan módon "oldja meg" a helyzetet, amiért érdemes végignézni a filmet. Ajánlom, hogy kétszer tegyük, mert elsőre nem biztos, hogy világos lesz.
Nálam 6/10, mert sok, nagyon szépen adagolt információt kapunk egy vallás hátteréről és tanairól, nem szájbarágós, erőltetett módon. Valahol ezt érzem Coen-ék legszemélyesebb filmjének, amit kellő eleganciával tártak a nagyérdemű elé.
