FLYVIKWORLD

Megnéztem a Magnólia című filmet annó és ugyan a hangulata megragadott, nagyon nem voltam elájulva tőle, kivéve talán Tom Cruise játékát. Talán az utolsó jó alakítása volt. Megnéztem az Everybody's fine-t és azt kell mondjam, hogy ugyan voltak rossz szerepválasztásai, mégis Robert De Niro mai napig a színészvilág élő legendája és tündöklésén semmilyen csorba nem esik ezáltal sem. Annyira hitelesen alakítja a főszerepet, hogy magamba néztem és elgondolkoztam azon, hogy tényleg van értelme a kegyes hazugságoknak. Van értelme annak, hogy mindent jónak láttassunk, miközben egyre jobban elgennyesedik a helyzet? Nehéz ugyan az igazat megmondani, de kötelező. A film is eme tanulságot vonja le. Aki úgy hiszi, hogy egy könnyedt családi limonádéra ül majd be a moziba vagy veszi ki DVD-n, csalódni fog. Ez De Niro Schmidt története. Keserédes, de nem vígjáték, lassú, de mégsem vontatott vagy unalmas. Emberi. Ez a legjobb szó rá. Nagyon közel éreztem magamhoz a karaktereket, a helyzeteket, a drámákat. Kate Beckinsale, Drew Barrymore és Sam Rockwell egyáltalán nem zsugorodik össze a mellékszerepekben, inkább alázattal segítik a történet folyását és a rendező munkáját. Egy igazi filmmel van dolgunk, amely rávilágít olyan dolgokra, amelyekkel nem vagy csak keveset foglalkozunk: Kik vannak nekünk? Kikre számíthatunk? Mi kell ahhoz, hogy ránk figyeljenek? Eleget beszélgetünk-e egymással? Persze ez is, mint ahogy minden olyan alkotás, amely hétköznapi helyzeteket dolgoz fel, egyébként hétköznapi módon, nem fogja a széles publikum érdeklődését kivívni, de bizonyos sorsú embereknek nagyon ajánlom: akik változás előtt állnak, kamaszoknak, szülőknek, szingliknek, agglegényeknek. Egyszóval mindenkinek, aki érez egy kis felelősséget az iránt, amit választott. Én ezt a filmet választottam mára és nem döntöttem rosszul. Nálam 7/10 és remélem, hogy mindenki megvan. Ha mégsem, hát egy telefon beszélgetés nem kerül sokba azért, hogy ne érezd magad egyedül.