FLYVIKWORLD

Irakban lassan már 20 éve más sem zajlik, mint háború. Ez pedig nagyon kedvelt és mondhatni könnyű téma is a filmeseknek. Igaz, nemcsak ez az ország, hanem az egész térség, ahol az amerikaiak szerint totális káosz uralkodik. A csillagos lobogó katonái mindenhol ott vannak, lassan már nincsen kontinens, amelyen ne vívtak volna háborút, de a kedvenc területük a Közel-Kelet, ahol az igazság és az országok  (USA és az éppen terítéken lévő állam) érdekei nem egyeznek egymással. A Zöld zóna is ezt a témát boncolgatja. A filmben a Fehér Ház emberei, a CIA és az amerikai hadsereg emberei között dúló, diplomáciainak éppenséggel nem nevezhető külön háború zajlik azért, hogy segítség Irak demokratikus berendezkedésének menetét. Viszont, hogy sztori is legyen, mindig van valaki, aki az igazat inkább akarja, mintsem a gazdasági és társadalmi érdekek megvalósulását. Igaz, erről az ott élőket, feltehetően nem kérdezték meg, de eme tény fölött nem dolgunk ítéletet mondani.
A filmről viszont van és kötelezettségünk is. Matt Damon már annyira összenőtt Paul Greengrass rendező úrral, hogy jóformán csak az ő filmjeiben hősködik. Az alakítására nem lehet panasz, de valahogy még mindig nem tudom elhinni róla, hogy ő egy akciósztár. Valahogy nem hiteles a parancsnoki szerepben. Ha már viszont megkapta szerepet, meg is dolgozik a pénzéért. Ahogy az előbb említett rendező is, aki ugyanazt a filmes technikát menti át, mint amit a Bourne filmekben már használt. Nagyon rángatózik a kamera, gyors vágásokkal operál, így hitelesítve a realisztikusabb élményt, mindenki nagyon ideges, de emellett kemény is. A főgonosz (már ha van olyan, akit ki tudunk emelni) most Greg Kinnear, aki a bürokrácia és törtetés megtestesítője, persze tökösebb formában, hiszen ő is nagyon félelmetes. Nincs ugyan kigyúrva és fegyvert sem vesz a kezébe, de legalább nem egy asztal mögött ülő okoska, hanem a harcmező közelében sunnyogó tanácsadóról van szó.
A kép összeáll, a harc folyamatos, az akció egy percre sem áll le, ezért aztán el is szédültem egy-egy percre néha és rájöttem egy fontos tanulságra a témában készült filmek alapján: Az amerikai hadseregben és a hozzájuk közel álló ügynökségekben és ezek kapcsolatában akkora a káosz, mint egy gyerek zsúr után a nappaliban. Most ők akarnak rendet tenni? Érdekes!
Én viszont rendet teszek a fejekben és állítom, hogy ez a film amennyire jó, azért van annyira idegesítő is és egyáltalán nem emelkedik ki a többi közel-keleti térségben játszódó film közül, éppen ezért nálam 7/10.