A sok munka miatt kicsit elhanyagoltam az írást, de most pótolom, ezért sok postot kaptok egyszerre. Nem időrendben, de nézzük, mi is került terítékre az utóbbi néhány napban.
A címben szereplő filmmel kezdem. Nagyon és nagyon és nagyon kellemes meglepetés volt a George Clooney főszereplésével készült keserédes vígjáték, aminek a történetével nem tudom mennyire vagytok tisztában. Van egy fickó, aki azzal foglalkozik, hogy embereket rúg ki azok helyett, akiknek a dolga lenne. Jól teszi a dolgát, de a technikai újítások miatt videokonferencia szerűen, helyváltoztatás nélkül (gazdasági okok miatt) akarják ezt a szakmát tovább űzetni vele. Ez neki nem tetszik, hiszen, mint ahogy a történetből kiderül, ő úgy érzi magát a legjobban, ahogy éppen van.
A sztoriról ennyit, mert többet elárulni vétek volna. Az viszont nem titok, hogy egy rendkívül ügyes rendezővel van dolgunk, akik ugyan nem szájbarágósan (mint ezt már az amerikai alkotásoknál megszoktuk), hanem kellő ritmusérzékkel adagolja a vígjáték és dráma elemeit olyan nagyszerű szereplőgárdával, amelyet nagyon régen nem láttunk. Vera Farmiga már régóta kedvenc és ebben a filmben olyan szinten hat a férfi lélekre, hogy legszívesebben mi is olyan életet élnénk, ahol ilyen nővel akadhatunk össze, perszer azért ő sem egy angyal. Anna Kendrick-en egyáltalán nem látszik a tapasztalatlanság a nagy nevek mellett, mert olyan erővel hozza a mai generációra jellemző, de annyira nem antipatikus 23 éves újoncot, hogy maximális korrajzot kapunk ezáltal. Ahogy a történet építkezik, úgy rajzolódnak ki előttünk a szereplők lélekrajzai, problémái és döntéseinek következményei. Nem kell megijedni, nem egy kőkemény drámáról van szó komédiával fűszerezett elemekkel, hanem egy filmről beszélünk, amelyik olyan, mint az élet. Keserédes. Olyan alkotással állunk szemben, amely végestábját is megnézzük, mert nem tudunk szabadulni a hangulatától és várjuk, hogy mi lehet még, pedig már mindent elmondtak, ami lehetett ebben a történetben.
Jason Reitman tud és remélem fog is még rendezni, mert ezzel a filmmel bebizonyította, hogy a 90-es évek végére és a 2000-es évek kezdetére jellemző vígjátékok minőségi romlása után, ő is hozzátett ahhoz, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben ez a műfaj. Ez egy romantikus vígjáték, férfiaknak (is). Remek szórakozás, amely elgondolkodtat és ha nem egyedül nézed, biztos, hogy a barátnőd, feleséged, barátod, férjed kezét megfogva, esetleg hozzábújva fogsz elaludni és rájössz, mi is a fontos az életben. Nálam, kérdés nélkül: 10/10.
A nap csaja pedig csakis Vera Farmiga lehet, nem más:
