Amikor évekkel ezelőtt leültem megnézni az első részt, nem vártam tőle túl sokat. Aztán mégis sikerült kellemes érzésekkel felállni a képernyő elől. Egy film, amelyben (túlnyomórészt) csak nők szerepelnek és a műfaj a horror? Sok veszélyforrást tartogatott, de sikerült megoldani a problémákat. Kiderültek olyan személyek közötti konfliktusok, amelyek még rátettek egy lapáttal az egyébként is nyomasztó és kalusztrofób hangulatra. Ezt továbbvihették volna a második rész alkotói is, de nagy sajnálatomra nem tették. Igaz, kiderülnek újabb ellentétek, de a film legnagyobb hibája (pláne az első résszel szemben), hogy a különböző akciók között nem történik semmi, csak kúsznak-másznak a barlang járataiban. Nem vezet sehova történet struktúrája. Nincsenek dialógusok és az első rész túlélője nem hitelesen kemény. Nem hiszem el róla. A lények nagyobb hangsúlyt kapnak, ők teszik is a dolgukat, ahogy a látványtervező is mindent elkövetett, hogy ebből a szempontból ne okozzanak nekünk, nézőknek csalódást. A naturalizmus szelleme járt körbe a kreatív megbeszéléseken, mert volt olyan jelenet, amit én is alig bírtam végignézni.
A film viszont ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Az egyetlen (?) életbenmaradt szereplőnek vissza kell mennie, hogy miért, tudjuk, illetve nem tudjuk nem tudni, mert annyira a szánkba rágják, hogy 20 perc után a fotel karfáját ütögeted, miközben azt mondogatod, hogy "Oké, lépjünk már ezen túl!".
A befejezés pedig nem zárja le a történetet, tehát még egy rész várható. Azt kell mondjam, hogy sajnos, mert míg az első rész mind minőségben, mind anyagilag megverte az ugyanabban az évben kijött The Cave című filmet és új megvilágításba helyezte a klausztrofóbiát, mint filmes elemet, addig a folytatás sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Neil Marshall jobban tette volna, ha nemcsak executive producerként vesz részt, hanem meg is rendezi a filmet. Nálam 4/10.
A nap csaja most a filmből lép elő, mert ő azért nagyon ott van:
