Úgy tűnik a napjaim a sci-fi jegyében telnek az utóbbi időben. Tegnap este került sor a Moon című opuszra, amelyet kicsit félve kezdtem el nézni, (de) aztán csak sikerült kellemesen (is) csalódnom. A film történetéről semmi nem mondok, csak annyit, hogy egy Holdon játszódó "majdnem" kamaradarab. Az idézőjelet majd megértitek, ha megnézitek.
Szép film, jó film, depresszív érzéseket keltő film. Annak, aki átélte már, hogy milyen, ha nem is a Holdon, de az otthontól távol dolgozni, azt jobban meg fogja érinteni a történet, persze nem olyan következményekkel, amit a főszereplő átél. Sam Rockwell egész egyszerűen zseniális a magányos űrbányász szerepében, ahogy Kevin Spacey is igazi angol hidegvérrel adja hangját Gerty-nek, aki a 2001 - Űrodüsszeia HAL 9000-jének kistestvére is lehet. Persze ő inkább Ábel, mint Káin. A film nem is a magányt, hanem a kiszolgáltatottságot mutatja be, azt, hogy mennyire is vagyunk a pénznek, a hatalomnak és más embereknek alárendelve, ha a helyzet úgy hozza. Technikailag a film ezt majdnem jól perzentálja, de vannak olyan megoldások, amelyeket 2010-ben még egy kis költségvetésű filmnél sem nézhetünk el. A Holdat körülvevő űr, a kellékek mind jelzik, hogy annyira sem volt pénz, hogy ezeket tartós anyagból valósítsák meg és hihetőek legyenek. Na de félre a dorgálással a látvány miatt, mert a filmmel nemcsak összesen ennyi a probléma, nekem (habár fentebb írtam, hogy nem ejtek szót a történetről, de ennyit mégis csak kell) a cselekmény és a csattanó sem az igazi.
Duncan Jones ügyes, de nem végzett teljes munkát. Remélem a következő filmje, ami szintén ilyen elborult és szélsőséges lehet, majd elfeledteti velünk az itteni sztori csorbáit és több pénzből gazdálkodhat. Nagyon hangulatfilm, kellemes dinamizmussal, de egy idő után alábbhagy a lendület és az ezt helyettesítő várva várt katarzis elmarad. Nálam, az alakítás(ok) miatt 7/10.
Katarzist okozhat viszont a nap csaja:
