Időrendi sorrendben (az elkészülés éve és a bemutató alapján) kezdjük az újabban megint kedvelt filmes témát boncolgatni. Igaz, nem lesz Bosszúvágy és Piszkos Harry sem, de visszamegyünk két évet.
Nézzük, mitől jó egy bosszúmozi: kőkeményen kidolgozott karakterek és történet, indíték, és kellőképpen felvezetett finálé. Ezek csak a legfontosabbak.
Brian Cox főszereplésével (és produceri tevékenységével) készült mozi egy nagyon jól sikerült alkotás. Az elejétől kezdve izgalmas és feszültséggel teli. A környezet és a főszereplő bemutatása megtörténik a stáblista alatt, így amint eltűnik a "directed by" felirat máris indul a mozi. Kicsit televíziós szintnek tűnik a képi világ, de ez semmit nem von le az értékéből.
Minden egyes dialógus, jelenet vezet valahova, nincsen felesleges mellébeszélés. A történet röviden (tényleg nagyon röviden): Egy öregúrnak suhancok lelövik a kutyáját (innen a film címe: Red - a kutya neve), amiért ő csak egy bocsánatkérést kér. Nem kapja meg. A sztori a végére igazán brutálissá válik, pláne, ha azt nézzük ki marad életben, ki nem. A színészi alakítások egyszerűen zseniálisak, habár Tom Sizemore karaktere egy kicsit elcsépelt, de a megvalósítás nagyon rendben van. Brian Cox -t nem véletlenül tartják az egyik legjobb karakterszínésznek. Az egyre jobban elkeseredett, bosszúra "éhes" öreg szerepében az egyik leghitelesebb. Igaz, maga a szerep nem díjesélyes, de hála az égnek nem hősként, hanem egyszerű emberként jelenik meg az öreg.
Maga a film nálam: 8/10. Mind az Edge of darkness-nek, mind pedig a Harry Brown-nak nagyon jól kell teljesítenie nálam, ha a közelébe akar jutni a Red szintjéhez.
Ha már ilyen jó film, akkor megérdemlitek, hogy az egyik örök kedvenc csajomat kapjátok. Ashlee Simpson, akiért a világ végére is elmennék.
