Hogy ezekkel a CIA-sokkal mennyi baj van?! Általában mindig ők a rossz fiúk, sőt még attól sem riadnak vissza, hogy egymást bemártsák vagy cserbenhagyják. Lásd: Spy Game (a cégnél csak Robert Redford akarja megmenteni Brad Pitt-et), Clear and Present Danger (Harrison Ford hiába egy irodakukac, (helyzetelemző) az ügynökségnél, nem rest kommandóst játszani, hogy Dél-Amerikába menjen az "ottfelejtett" katonákért) hogy csak két klasszikust juttassak az eszetekbe.
Doug Liman egy igaz történetet dolgozott fel, amely egy CIA ügynök kilépésének, kiléptetésének okait vizsgálja. Az ügynöknő férje nem rejti véka alá a gondolatait Bush elnök Irakkal kapcsolatos stratégiájának kapcsán, ám ezzel a tettével bizony veszélybe sodorja az addigi életüket, amely nemcsak egy ország, de a saját családjának hitelességét is érinti.
Ez a film a makacsságról, a hazafiasságról, a mondvacsinált háborúról és a tiszta, leplezetlen őszinteség veszélyeiről beszél. Mennyire fontos minden áron bizonyságot szerezni annak, ami nyilvánvalóan igaz, ám ennek nyilvánosságra hozatala viszont komoly gondok táptalaja. A cél és az eszköz mennyire kapcsolódnak össze?
"They've hurt us to tell names but the only one, who did not break was me. I've thought I don't have a breaking point. Now I know ...I have."
Maga a történet lassú, ám végig izgalmas. Nincsenek akciók, robbanások és trükkfelvételek, de a feszültség végig jelen van. Köszönhető ez az aktorok (Naomi Watts, Sean Penn, Sam Shepard, stb.) zseniális játékának és az igazi dokumentumanyagok felhasználásának, amivel érzékeltetik velünk, hogy ez bizony tényleg igaz. A rendező, Doug Liman olyan, mint egy mentor. Ő az alap, akinek a filmjei az imdb.com-on mindig 6 és 7 pont között ingadoznak, pedig olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Bourne-trilógia (első részt ő is rendezte), Mr. és Mrs. Smith, amely filmeket a mai napig szeretünk és idézünk. Alapos és kiegyensúlyozott direktor, aki láthatóan nagyon ért ahhoz, amit csinál és úgy vélem a politikai thriller az ő világa. Nagyon beletrafált a hangulatba, ami nem kis szó.
Nálam 7/10 és azt hiszem nem csináltam rossz vásárt, mert élvezetes két óra volt. Tömény és kemény, de remek két óra.
Fair Game (2010)
2011.07.09. 12:41
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.