FLYVIKWORLD

Ez a blog soha nem volt politikai vonalon íródott véleménytükör. Sőt, még a közügyekkel, egyéb hírekkel sem foglalkozott, de most úgy gondolom, hogy meg kell szólalnom, még akkor is, ha csak írásban, de hiába is, hiszen, ha üvöltünk, akkor sem hallják meg a szavakat manapság. Maradjunk az írásban tehát.
Nem vagyok törzsvendég egyik nagynevű vagy csak hírhedt szórakozóhelyen sem, mert mint lokál patrióta partizó, inkább a lakhelyemhez közel eső pubok/kocsmák/zenés-táncos helyek látogatása a legcélszerűbb nekem és ott is megkapom azt, ami egy péntek vagy szombat estéhez elég. Zene, jó társaság, alkohol (ne legyünk álszentek, szoktunk inni). Viszont néha persze bővítem a tapasztalatok skáláját és éppen ezért el-elkalandozom messzebbre is, mint például a Zöld Pardon vagy a Rio felé. Igazi kincseknek tartom ezeket a helyeket, ahol az otthonoktól relatív távol, senki sem zavarva szórakozhat a 18 - 60 éves korosztály. Aki a trendibb életfelfogást kedveli, Budára tekintve a híd jobb oldalát választhatja, míg, aki a koncertek és szélesebb spektrumon érdeklődő emberekre kíváncsi, balra indul a bejárat felé, ha a rakpartra érkezett.

Nem értem a következőket:
Kit zavarnak ezek a helyek?
Miért zavar egyes embereket a tény, hogy alapvetően elszigetelt helyen fiatalok szórakoznak és megpróbálják jól érezni magukat?
Hova menjen az a több ezer fiatal, aki eddig a ZP és Rio törzsközönségének számított?

Mint jeleztem, én nem voltam soha az, aki rendszeresen járt oda, de már maga a tudat, hogy megszűnik a lehetőség arra, hogy elvetődjek egy koncertre, eseményre, elszomorít és nem fogok zászlót lengetni a megmaradt szórakozóhelyek (a város másik oldalán létező Hajógyári-szigeten létező komplexumokra gondolok) érdekében, mert azok aztán nem az én világom. Nem ellenük írok, hiszen azokra is szükség van, sőt állást foglalhatnék mellettük is, mert a folyamat, ami elindult, lehet, hogy őket is érinti majd és a helyükön is valami nem jól átgondolt terv valósul meg.