A Zöld Darázsban még csak kis szerepben tűnt fel az utóbbi időben, de Danny Boyle filmjének abszolút főszereplője lehetett ebben a majdnem monodrámában. Megmutatja igazi színészi képességeit és ha akarta, ha nem, egyedül kellett elvinnie ezt a filmet a vállán. Ezt a feladatot maradéktalanul teljesítette James Franco, akit olyan alkotásokban láthattunk, mint Az Igazság órája, a Pókember-trilógia, a Milk, de ő volt az idei Oscar gála házigazdája is. A sornak persze nincs vége, folytathatnánk, de beszéljünk inkább erről az aktuális filmjéről. Soha nem gondoltam volna róla, hogy igazi karriert futhat be, de már az Ananász expresszben megmutatkozott, hogy ha kell, tud vicces lenni, de ha kell a drámai oldalát is megcsillogtatja, mint a már említett Milk-ben. Az egyetlen hiba talán az lehet, hogy a karaktere nem eléggé árnyalt, hanem nagyon is az arcunkba csap az a fajta archetípus, aki hétköznap dolgozik, míg a hétvégén elvonul a világtól. Teszem fel a kérdést: Van ilyen ember? Van, aki ennyire ki tud és ki akar kapcsolni? Van, aki ennyire el akar tűnni a világ elől? A választ talán soha nem kapjuk meg, de Danny Boyle olyan mélyen az agyunkba vési a film mondanivalóját, hogy soha nem felejtjük el. A rendezés nem annyira briliáns, mint  a Slumdog Millionaire esetében, mert ez a téma nem Mr. Boyle terepe. Próbálta ugyan belevinni a tipikus kézjegyeit, ami az álmok, visszaemlékezések képi világában megmutatkozik, de mégsem marad meg bennünk annyira,  hogy azonosulni tudjunk vele. A film egyébként nem vacakol sokat az előzményekkel, már a 20. perc előtt bekövetkezik a katasztrófa, ami miatt köszönet a stábnak, mert nem csak említés szintjén kapjuk meg azt, ami miatt beültünk a moziba. Hiába is tudjuk a történet végét, egyedül James Franco érdeme, hogy el is hisszük a szenvedés gyötrelmét. 
Kiemelni nem tudok semmit, ami miatt ne ajánlanám a fimet, de mégis valahogy többet vártam, amellett, hogy a dinamizmus, a zene, a fényképezés mind a helyén van, mégsem éreztem katarzist.
Nálam 7/10 és igaz a következő állítás: "Maga kereste a bajt!" Így annyira nem sajnálsz egy embert, aki ugyan megmutatta, hogy az ember túlélési ösztöne mindenen túltesz, mégsem lehet valaki annyira bolond, hogy minden üzenet nélkül indul el a természet érintetlen tájaira.