FLYVIKWORLD

Én még nem voltam New York-ban. Megjegyzem, mennék. Még ez a film után is, mert érdekes képet festett arról a városról, amelyről mindenki, aki csak eljutott oda, áradozik. Azt szokták említeni, hogy mennyire színes, mennyire nyüzsög, mennyire non-stop, mennyire olyan, amilyen Budapest egyelőre nem. Ezekkel a fülemben csengő szavakkal ültem be megnézni ezt a "megint sok rendező" kis szkeccseiből összefércelt mozit. Tudom, hogy vannak olyanok, akik elalélnak majd, mert a maga zűrzavarával együtt, kellemes művésziességgel próbálja bemutatni a Nagy Almát, de nekem ez csak egy szelete volt és bizony a végére nem állt össze annyira, hogy elégedetten álljak fel a székből. A próbálkozás megvolt persze, de valahogy mégsem teljes az egész. Nekem, aki tényleg nem volt még ebben a városban, a rendezők New York egy olyan arcát mutatták be, ahol mindenki művész, mindenki laza, mindenki céllal él, de valahogy nem együtt a várossal, hanem csak benne. Kihasználja a metrópolisz lehetőségeit és meglepődve tapasztaltam, hogy mindenki dohányzik. Nem vagyok én ellene, de azt hittem, hogy ez a trendek fővárosában már rég lejárt lemez. A lényeg, hogy reméltem egyfajta totált is látni, nemcsak apró szeletek egymás mellé rendeződését, amelyből ki kellene hámoznom valamit, ami nem sikerült. Értem én minden egyes jelenet mondanivalóját, a hátsó ajtón beosonó iróniát és a képmutatás, magány ábrázolását, de mégis valami hiányzik, pedig maguk a kisfilmek elsőosztályúak. Megvan bennük a humor, a dialógusok ütnek, a csavarok működnek, a színészek briliánsak, mégis ott kandikál kifelé a fejemből a szó: hiányérzetem van. Kell az ember viszonyának a másikhoz való bemutatás, de hol van maga a város, mitől gondolhatom én azt, hogy ezt csak New Yorkban kapom meg? Hol vannak a helyszínek, a külső felvételek, amelyekből csak nagyon kevés került be a végső vágás után, hol vannak a válaszok? A fejünkben? Ahhoz még idő kell és szerintem azoknak fog adni valamit ez a film, akik felismernek helyszíneket, eszükbe jutnak élmények, emlékek. Amit viszont kiemelnék, hogy ez az év bizony minden kétséget kizáróan Natalie Portman-é, mert itt is remekül játszik, ahogy a többiek is (Andy Garcia, Hayden Christensen, Maggie Q, Chris Cooper, James Caan, Ethan Hawke és még sorolhatnám), de még rendezőként is nagyszerű a debütálása.
Nálam 6/10 és bármennyire is kaptam egy hangulatot, mégsem teljes a kép, ahogy azt már írtam. New York, I like you, maradjunk ennyiben.