Iskola, amit csatamező. Az amerikai álomért ennyire meg kell küzdeni, már ilyen fiatalon. Nem titkolom, hogy nekem igenis tetszik az, hogy a fiatalokat már a középiskolában vezetői szerepkörrel bízzák, legalábbis, ami az angolszász iskolai berendezkedést illeti. Ez Magyarországon a felsőoktatásban jellemző (HÖK), de a középiskolában nem nagyon. Talán azért, mert a követelmények az elméleti tudás szélesítésére nálunk nagyobb hangsúlyt kapnak és kis hazánkban nem működik az ösztöndíj rendszer. Amerikában viszont igen és ez a film ezt hivatott bemutatni. Adva van egy diákújságíró, aki Columbo-s ballonkabátjában és Kovács elvtársos aktatáskájával, rágógumival a szájában glosszál az iskola falain belül és egy dolgozat ellopási ügy hátterét kívánja felgöngyölíteni. Annyira vérszegényen kezdődik a történet, hogy majdnem abbahagytam a film megtekintését, de végülis kíváncsi voltam, hogy mit hoznak ki belőle és ugyan nem egy leendő klasszikussal van dolgunk, azért mégis megállja a helyét a középszer középső részében. Az színészi alakításokról nem beszélnék ennél a mondatnál többet, mert nincsenek. Egyedül Bruce Willis (az egyik, a két felnőtt karakterből, mivel több nincs, a másik a Michael Rapaport által játszott kosárlabdaedző), mint iskolaigazgató, volt iraki veterán az, aki átmentette a kemény John McClane figuráját ebbe a szerepbe, érdemel egy jó indulatú 4-est. Csak azoknak ajánlom ezt a filmet, akik annyira unatkoznak vagy annyira másnaposak, hogy nem tudják máshogy elütni az időt. Pedig még Misha Barton melleit is megcsodálhatjuk egy jelenetben vagy kettőben, de ez sem elég arra, hogy nálam 4/10-nél jobbat kapjon.
A nap csaja viszont, a filmben szép, de szebb napokat látott a Narancsvidéken, Mischa Barton:
